22. r�sz

 A k�zhely szerint k�nny� felejteni. Vagy hogy a sebek begy�gyulnak, �s elfelejtj�k a f�jdalmakat. Val�ban a fizikai f�jdalmakat k�nnyen elfelejthetj�k. �rezz�k  akkor mikor f�j, f�j k�s, kard �ltal ejtett seb, f�jnak a bels� szerveink. De n�h�ny nap, h�t �s elfelejtj�k �ket. De mi van a lelki sebekkel? Azok mindig is f�j�ak maradnak. Ha visszagondolunk a f�jdalmas eml�kekre, minden perc�t, minden m�sodperc�t pontosan visszatudunk id�zni. Tudjuk mit gondoltunk, mit �rezt�nk m�sodpercr�l m�sodpercre, �s a k�zben �rzett f�jdalmakra sohase felejtj�k el. K�ptelens�g.

Lassan n�gy �v telt el, hogy Sesshoumaru-„nagy�r” volt oly sz�ves �s elhagyott miel�tt m�g megh�zasodhattunk volna. N�h�ny hete ismert�k csak egym�st igaz. A vonzalom is megvolt, de m�g mekkora. Egym�snak nem is titkoltuk. Azt sem hogy a nyakunkra sem k�v�ntuk a h�zass�got, vagy a k�teless�get, hogy majd gyereket sz�ljek, neveljek �s viselkedjek �gy ahogy elv�rj�k t�lem, ahogy egy tartom�ny ur�nak a feles�g�hez illik. � sem k�v�nta a k�nt, hogy folyton egy helyben legyen �s tartom�ny�nak az �gyeivel foglalkozzon, k�telez� rendezv�nyeken vegyenek r�szt. Teljesen �rthet� teh�t hogy nem akartuk.

De elmenni minden sz� n�lk�l? Nem az f�j hogy elment, hanem az ut�na val� �ress�g �s k�ts�gbees�s. Cserbenhagytak. Cserbenhagyott az akit uramnak sz�ntak.

Mindenki �gy viselkedik, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga. Tov�bbra is elv�rj�k hogy hozz� menjek, minden tiltakoz�som ellen�re.

M�gis hogyan tudjak megb�zni abban aki cserbenhagyott? Aki elhagyott mert f�lt?

Sajnos a „sorsom” m�r nem v�ltoztathat� meg. B�rmennyire is szeretn�m m�r nem lehet. Viszont harcolni fogok ellene. M�gis mit k�pzelnek magukr�l, hogy azt hiszik azt csin�lhatj�k velem amit akarnak? Hercegn� vagyok. B�r n�, de hercegn�. �s jogaim m�g nagyon is vannak, persze ha m�g nem is l�tt�k be, �s majd csak �vsz�zadokkal k�s�bb is fogj�k elhinni hogy a n�knek joguk van. Teljesen ut�pisztikus vagyok. Ha nem tudn�k hogy honnan j�ttem biztos hogy m�r az els� hetekben lefejeztek volna.

Megsimogattam a nyakamban l�v� Yamura pikkelyes gerinc�t. Viszonz�sul a nyakamra lehelt. �get� volt. Az elm�lt �vekben alig n�tt n�h�ny centit csak, �gy m�g mindig a nyakam k�r� tudott tekeredni. A nap minden perc�ben velem volt, sose hagyott m�g el. H�s�ges s�rk�ny volt. Shizuval val� veszeked�s�nk sor�n, ak�rh�nyszor emelte is fel nagyb�ty�m a hangj�t, r�gt�n a v�llamra ugrott �s t�zet pr�b�lt csiholni. M�g kev�s sikerrel. Viszont t�k�letesen megtanult rep�lni. Utaz�saim sor�n a fejem f�l�tt k�r�z, jelzi ha vesz�ly fenyegetne. Ritk�n esett meg.

Az erd� f�i magasra ny�lnak mellettem. Az aljn�v�nyzet bar�ts�gtalan, fekete, ki�gett, komor. A f�k t�rzsei is feket�k, csak a lombok z�lddelenek, ez ad n�mi bar�ts�got a t�jnak. A k�zelben l�v� �ce�n s�s-cs�p�s szag� �ramlata sem kedvez a hely bar�toss�g�nak. M�gis ahogy jutunk ki az erd�b�l,  �gy z�ldell a t�j. A f�k t�rzsei visszanyerik eredeti barn�s sz�n�ket, az avar is barn�v�, s�rg�v� szinez�dik, k�zt�k utat t�rve n�h�ny apr� vir�g ny�lik. Feh�rr� v�ltoztatj�k a talajt, mintha h� lepn� �ket. A h�vir�gok k�z�tt n�h�ny repce is s�rg�llik.

Lassan ki�rek az erd�b�l. El�m egy apr� falu t�rul, egy sziklaszirt tetej�n. A hull�mok rabul z�dulnak a szikl�knak, mintha el akarn�k mosni, maguk al� temetni, ahogy a t�bbi szikl�kat. A falu apr�, alig n�h�ny h�z, az itt lak�k a hal�szatb�l �lnek meg, m�r �gy ahogy. Mostan�ban nagyon savany� sors j�r r�juk. Alig tudnak halakat fogni, mintha valami elsz�vta volna a halakat, kagyl�kat �s egy�b tengeri �llatot a t�rs�gb�l. A falu f� �p�lete egy apr� fogad�, ahol az �tutaz�k megh�z�dhatnak. Tal�n ennyi haszna van a falunak, hogy bizony fontos csom�pont, k�t tartom�ny k�z�tt.

A fogad� el�tt, m�r k�t l� ki van k�tve. Elmosolyodom, mell�j�k l�ptetem a saj�tomat. L�tom f�l�k�n, hogy megismernek, az egyik m�g horkant is, de dehogy emeln�k ki fej�ket az el�tt�k l�v� t�lb�l. H�t persze, zabot esznek. Leugrok a lovamr�l, puh�n �rek f�ldet. Megsimogatom nyak�t, s�r�ny�t �sszeborzolom, majd kik�t�m t�rsai mell�.

Ekkor elakad a l�legzetem. A t�volban egy fa alatt fekszik �letem legszebb l�nye. Teste oroszl�n, feje kett�. B�re pikkelyes, mint egy s�rk�ny�. S�r�nyeik feket�k, szemeik ferd�n metszettek. Sz�p�rz�ket csak a sz�jukon tartott kos�r rond�tja el. Egykedv�en n�zi a mellette l�v� l�nyt, ki vir�got szed. Ha tenyere megtelik odaviszi az �ltalam m�g ismeretlen l�ny mell�, �s leteszi mell�. Mind untalanul megsimogatja, vagy csak hozz��r, ha a k�zel�be megy. A l�ny kedvesen pislog r�, a gesztusra.

Halkan, csod�lva k�zel�tem meg �ket. J�tt�m �szlelt�n a l�ny r�mn�z, �s morg�ssal adja tudtomra, hogy nem l�tna sz�vesen, ha k�zelebb menn�k. A kisl�ny, kit messzir�l nem tudtam kivenni, hatalmas barna, kedves szemei vannak. Haja a lapock�j�ig �r, k�cos hat�st kelt, egy tincs a jobb oldalon felfogva van, t�ntetve k�l�n �ll a t�bbit�l. R�mmosolyog.

-            V�gre j�n a tavasz! A kedvenc �vszakom! – tudakolja velem. – Ilyenkor vannak a legszebb vir�gok, szeretem a h�vir�gokat.

-            Bizony, azok t�nyleg sz�pek. – felelek zavaromban, tan�cstalanul.

A l�nyt szemmel l�that�an nem zavarja zavarom. M�g egy adag h�vir�ggal a kez�ben visszat�r a l�nyhez, lepakolja a has�hoz. Bizony, ott m�r van egy j�kora adag. A kisl�ny vid�man �js�golja, hogy koszor�t fog bel�le k�sz�teni, de mivel nagyon r�vid a h�vir�goknak a sz�ra, nagyon neh�z, de legal�bb elt�lti az idej�t. K�rd�semre, hogy hogy h�vj�k, csak ennyit felel:

- Rin, �s � ott An-Un. Nagyon kedves l�ny, a bar�tom. Nem b�nja ha n�h�ny koszor� az � fejeit illeti.

- Mi�rt van rajta maszk? – tudakolom.

A l�ny v�laszolna valamit, de ekkor �les hang rikoltja el mag�t a fogad� ajtaj�b�l.

- Yume! Na v�gre! Azt hitt�k m�r sose j�ssz el! Meddig akarsz m�g minket v�ratni?

Szabadkozva a kisl�nyra mosolygok, majd fel�llok. Elindultamkor megfogja a ruh�m ujj�t. N�h�ny sz�l h�vir�got tart a kez�ben, fel�m ny�jtja. Mosolyogva fogadom �s k�sz�n�m meg neki. K�rd�s�re, hogy k�s�bb j�tszan�k-e vele, vagyis a hajamat �kes�ten� n�h�ny vir�ggal, k�sza �g�retet hal csak, hogy rem�lem. Elindulok a fogad� fel�.

Vigyorogva v�r, bar�tom. Egykor elejt�m volt, fogs�gba. Majd hamar kider�lt, hogy jaj dehogy is ejthet � fogs�gba. Minoru mind az �tven fog�val vigyorog. Szemfogai v�szj�sl�an hegyesek, f�lei hegyesek. Haj�t m�g mindig �sszefogva hordja, feje b�bj�n, �gy is t�rdig �rnek neki. Z�ld szemei v�gigmustr�l. Tekintetem k�lcs�n�s.

- Mikor fogsz m�r leszokni ezekr�l a ruh�kr�l?

Nem �rtem mi baja van vele. Lehet, s�t biztos hogy nem mindennapi itt, de k�nyelmes. Haorim r�vidujj�, �gy k�ny�kig �r az egyik v�ge, a m�sik a t�rdemig. Hakam�m is kicsit r�videbb a kellet�n�l, �gy t�rdig �r, de h�t meleg van, kimon�ba meg m�gsem �lhetek l�ra! Sz�ne viszont egyhang�. S�t�t�k�k, m�r m�r fekete, n�h�ny csillagmint�val, a h�tam k�zep�n a holddal. Obim teljesen fekete, benne egy kard cs�ng. Nem sz�vesen, r�m akasztott�k. L�bamon csizma, benne �rzem a b�r�mh�z tapad� h�s t�r markolat�t.

K�rd�n n�zek bar�tom fel�, � csak legyint. Kinyitja az ajt�t �s betess�kel.

R�vid kis folyos�ra jutunk, innen ny�lnak a helys�gek. Lent csak az �tkez�shez haszn�lt helys�gek vannak, �s a konyha. A szob�k a fels�bb emeleteket veszi ig�nybe. Minoru az �lre v�gtat, miut�n becsukta a fogad�s ajtaj�t. Szinte a foly�s� v�g�n, a l�pcs�vel szemben �ll meg, elh�zza az ajt�t. El�remegyek. A szoba kicsi, �pp el�g. Egy asztal, n�gy p�rna k�r�l�tte. Az asztalon t�lca, h�rom poh�rral, �s egy kancs�val. Nem kell sokat agyalni mi lehet a kancs�ba. �rzem. Sak�. A szembeni fal, egy kis csapda. Nem is fal, ajt�, ami a j� id�nek hat�s�ra teljesen ki van nyitva, �gy szem�nk el� t�rul az �ce�n, a szil�s partj�val a s�s illat�val.

Az asztaln�l Aya mosolyog r�m. Le�l�k k�z�j�k. N�h�ny percig n�ma csend honol a szob�ban. Az �n hangom t�ri meg a csendet.

- Az�rt k�ldtetek �rtem, hogy csendkir�lyt j�tszunk, vagy van valami h�r is sz�momra?

- Oh, h�r az van! – feleli Minoru. B�r vigyorog szeme nem l�tszik der�snek. – Nem csak n�latok vannak k�l�n�s elt�n�sek, k�l�n�s holtak. Leveled ut�n v�gigk�rdeztem n�h�ny illet�kest, hogy m�gis l�nyaink, ifjaink, hajadonaink s�rtetlenek-e. Az egyik szemles�tve vallotta be, hogy n�h�ny hete t�nnek el l�nyok, falvakb�l. Vallat�ra fogtam, hogy m�gis milyen falvakb�l. Adott egy list�t. T�rk�pre tettem �ket, de semmi �szszer�s�get nem tal�ltam benn�k, ahogy te sem. Ezut�n j�tt egy m�sik f�rfi, � is bevalotta nekem, hogy n�h�ny hete furcsa holttesteken dobott partra az �ce�n. Val�sz�n� l�nyok voltak egykor, de nem voltak benn�k biztosak. Sz�nesen elecsetelte, hogy sz�tkaszabolt�k �ket, sz� szerint, lev�gt�k melleiket, hajaikat, felv�gt�k hasukat, lev�gt�k ujjaikat. A v�zben l�v� s� kimarta a sebeket, felpuffadtak. Hajt�vad�szatot ind�tottunk, egyenl�re m�g nem tudjuk mi�rt. Shizut�l kapt�l v�laszt m�r?

- M�g nem. Akkor viszont ez azt jelenti, hogy nem egy tartom�nyra van ki�lezve. Az el�rejelz�sek szerint D�len, minden rendben. Ha �szakon is, akkor csak Keletet �s Nyugatot t�madja, vagy t�madj�k. Milyen messze voltak a faluk?

- Messze egym�st�l – veszi �t a sz�t Ayu. – T�bb napi j�r�s, embernek.

- �s d�monnak?

- Att�l f�gg. Van akinek csak n�h�ny perc. Mit akarsz kezdeni ezzel Yume? Ut�na eredsz? Voltak m�r ilyenek eddig is, n�h�ny h�t, h�nap m�lva le�llnak. Ha meg is akarod keresni, hol teszed?

- Att�l, hogy eddig is voltak, hagynunk is kell? Nem nek�nk k�ne megv�deni az emberket, d�monokat a vesz�lyt�l?

- Igen, erre vannak kik�pzett emberek, akiknek ez a dolguk. – mondja nyugodtan Minoru.

- H�t akkor el�g rosszul teszi a dolg�t. De ahogy ti gondolj�tok, Nyugat a ti�tek. �n keresni fogom.

- �s hogy kezdesz hozz�?

Ayu r�mtekint. K�k szemei most is, mint mindig szikr�znak. Aranysz�n� haja az �vek alatt megn�tt, a lapock�j�ig, mivel nem mindig szereti ha �ssze-vissza elkalandoznak tincsei, laz�n, �sszefonva hordja. K�rd�n tekint r�m, csak v�llamat r�ngatom, nem tudom. �s t�nyleg nem tudom, egy�ltal�n hogy k�ne hozz�kezdeni.

N�h�ny h�nappal ezel�tt t�nt fel, hogy n�h�ny �regasszony �sszes�g a falvakban. K�rd�s�nkre, hogy jaj mi�rt is, elmondt�k, hogy l�nyok, hajadonok t�ntek el falvakb�l. Miel�tt azt hihett�k volna, hogy ez is csak egy sz�rnyra kapott pletyka kisodorta az �ce�n az els� holttestet. A falvak, ahonnan elt�ntek a l�nyok, itt is messze estek egym�st�l. Logik�t nem tal�ltam benne, b�rmennyit is �ltem, t�rtem a fejem rajta.

Az ajt� elh�z�dik, egy meg�lt kor� n� l�p be, t�lc�val a kez�ben. A t�lc�n k�l�nf�le �telek sorakoznak gazdagon. A nap is lenyugv�ban van, k�pr�zik a szemem t�le, bevil�g�tja a szob�nkat.

Falatoz�s k�zbe eltemetj�k a R�met. Mindh�rman el�js�goljuk hol j�rtunk mi�ta utolj�ra tal�lkoztunk, milyen „kalandokban” vett�nk r�szt. Minoru r�szletesen ecsetel minden egyes harc�t, minden v�rcsepp�t elmondja. Vigyorgok besz�dst�lus�n. Ayu is besz�mol k�ldet�seinek, lehet azok j�val hangtalanabbak, �s kev�sb� v�resebbek, hiszen Taro-sensei nindzs�nak akarja k�sz�teni.

N�h�ny szak� magunkba v�tele ut�n Minoru aj�nlja, hogy mindenki menjen a szob�j�ba, pihenj�nk, b�r sejtj�k egyik�nk se fog tudni. Mindh�rmunk agy�ban a R�m j�r.

Csizm�m lapos, �gy halkan �rkezem fel az emeletre. A h�ziasszony ell�tott utas�t�sokkal, hogy merre is menjek ha a szob�mat szeretn�m. K�sz labirintus a hely. A folyos�n Rin j�n velem szembe. L�ttamra elmosolyodik, majd tudakolja, hogy holnap d�lel�tt r��rek-e. Mosolyogva megpaskolom a haj�t. �rti. R��rek.

N�zem tovat�n� alakj�t. Elgondolkozom, hogyha �sszetal�lkozna Chinatsuval milyen �nfeledten ellen�nek. Chinatsu. R�g l�ttam a kisl�nyt, r�gen hi�nyzik m�r. Tal�n �n is neki. Magamba fogadalmat teszek, hogy ha v�letlen�l arra j�rn�k ott maradok n�h�ny h�tig, foglalkozunk egym�s bajaival.

Elh�zom szob�m ajtaj�t. Az is olyan purit�n, mint az �p�let als� szintje, csak ami kell. Tatami takar�val, �s fejp�rn�val. Egy kis asztalon egy feh�r t�r�lk�z�, egy t�l, benne v�z. Le�bl�tem arcomat, majd v�gigny�lok a takar�n. Furcsa, amint lehunyom a szemem, elalszom.

Fullaszt�an meleg van. �rzem ahogy �geti a b�r�m, az orromat facsarja. �nk�ntelen�l is felk�h�g�k. L�legzetkor f�st ker�l a t�d�mbe. F�st, na de honnan?

Szemeim kipattannak. L�tom ahogy a szoba falait nyaldossa a t�z. Majd meghallom a sikoltoz�sokat, kintr�l �s bentr�l is, mindenhonnan. Gyorsan fel�l�k, m�gis honnan j�n a t�z? Nincs sok id�m gondolkozni ezen, fel�llok �s elindulok az ajt� fel�.

Csakhogy nincsen ajt�m. El�get, helyette csak l�ngnyelvek vannak. Igyekszem nem k�ts�gbeesni. Eszembe jut Ayu �s Minoru. Hi�ba szagolok bele a leveg�be, csak a f�st�t �rzem. Er�t veszek magamon, �s �tfutok a t�z�n. A folyos�ra jutok. �lve. Elindulok a l�pcs� ir�ny�ba. Nem tudom mit hiszek, hogy az nem fog l�ngokba �llni? Hogy lesz egy folyos�nyi hely, hogy kitudjon mindenki menek�lni. Igen, �n ezt gondolom, de a t�z nem.

Befordulok az els� kanyarn�l. Egy kisl�ny �ll a folyos� k�zep�n. Narancss�rga-s�rg�s-kock�s kimon�ja f�st�s, fekete haja borzas. Rin. Felette �g a mennyezet, s vele egy deszkalap. Hallom saj�t ki�llt�som, de �rzem, ahogy izmaim mozognak. Nem �n ir�ny�tom testem. Elkapom Rin derek�t, a leoml� deszka megp�rk�li ruh�m ujj�t, hajam v�g�t. Ez m�g belef�r. Magamhoz �lelem a reszket� l�nyt, �s futva indulok a kij�rat fel�.

Gondolatom majdnem teljes, a l�pcs� �pp hogy, de m�g �p. Utat keresek rajta, hogy lemenjek. Lent a pokol �ll. Mindenki fejvesztve rohang�l, �rzem ahogy Rin k�nnyei �ztatj�k ruh�mat, l�tom ahogy emberek menteni pr�b�lj�k �rt�keiket, v�dr�kkel oltj�k a vizet. Csakhogy v�z legk�zelebb a tengern�l van, a tengerhez meg csak meredek szikl�kkal lehet lejutni, ami meg nem s�s v�z, az pedig az erd� k�zep�n l�v� patakb�l van. Az emberek tehetetlenek, nem tudj�k mivel oltani, ez�rt ruh�kkal pr�b�lj�k, de a harc olyan, mintha sz�nakazalban akarn�nak t�t keresni. Lehetetlen.

A leveg� egyre fullaszt�bb, egyre t�bb f�st ker�l a t�d�mbe, orromba, sz�mba. Pr�b�lom az �lembe tartott l�nyt nyugtatni, hogy f�rja arc�t, orr�t, sz�j�t ruh�mba, azon �t l�legezzen. Meg is teszi, de neki sem jobb a helyzete. Ki kell jutnunk.

Elindulok kifel�. El�ttem, m�g�ttem leszakad a mennyezet, t�z mindenhol. Ber�gom a mellettem l�v� ajt�t, a szoba l�ngol. �tfutok rajta, �rzem a f�st mellett, a hajam p�rk�lt szag�t. A szabadba ugrom ki, er�sem fogom Rint. Az �n h�tamra es�nk, tisztes t�vols�gb�l a fogad�t�l, rajtam a kisl�ny. Nagyokat l�legz�nk a friss, f�stmentes leveg�b�l. Oldalra ford�tom a fejem. Szemem elkerekedik.

T�lem mintegy 3 m�terre egy f�rfi �ll. Hossz� bord� haj, rideg, gonosz k�k szem, gonosz vigyor, v�kony ajkak k�z�l. Watasura!

De hiszen �n meg�ltem.

Tekintet�nk �sszeakad, szemeiben m�g nagyobb harci t�z gyullad ki. Fel�m fordul, teljes figyelm�t r�m szenteli. Ez nem lehet �, ez nem, hiszen meg�ltem, l�ttam, �reztem, ahogy kim�lik. El�ttem halt meg, akkor m�gis hogyan?

Elindult fel�m. Fel�llni sem volt id�m, de nagy nehezen h�traugrottam, f�lt�rden �rtem f�ldet. Agyamat m�g mindig fogva tartja a r�m�let, �s a hitetlenked�s. Tudom, hogyha �jra lecsap, nem lesz id�m v�dekezni. Kardja a kez�ben, l�tom a peng�t, ahogy megvillan. �jra h�tra ugrok, h�tatford�tok neki, Rin szemeiben r�m�let. Tudom, hogyha engem m�g �t is sz�r, tudom olyan messzire tartani magamt�l, hogy ne s�r�lj�n meg. V�rom a f�m �rzet�t, a f�jdalmat.

K�sik. Rin szemei felcsillannak.

- Sesshoumaru-nagy�r! – ki�lltja fel boldogan. Felt�p�szkodik el�ttem.

- Rin. Maradj ott. – hallom zord hangj�t, igen az � hangj�t.

H�tran�zek. L�tom hossz� k�kesfeh�r haj�t, alakj�t, ruh�j�t, �s egyetlen kardj�t. Watasura �sszeh�zza a szem�t, majd gonosz vigyort csillogtatva fel�m elt�nik. �gy, elt�nik. Hol volt, hol nem volt.

�rtem m�r, �gy megy ez magasabb k�r�kben, egyszer itt van, azt�n mint a sz�l, l�thatatlann� v�lik, de itt hagyja az �rz�st, amit�l l�db�r�zik a testem.

Rin miut�n l�tja, hogy a vesz�ly elm�lt, gyeng�den szak�tja ki mag�t karjaim k�z�l, �s J�gsz�v mell� megy. Kezeit h�trateszi, �sszekulcsolja, �gy n�z fel mosolyogva a f�rfira. Aki letekint r�, arcai nem rezd�lnek meg, szemei is hidegek, de m�gis.

Ekkor hallom meg Ayu ki�lt�s�t, majd hozz� a test�t is meg�rzem, eg�sz k�zelr�l. A nyakamba ugrik, minek k�sz�nhet�en h�trad�l�k. D�l velem.

- Azt hittem m�r bent �gt�l. Id�tlen id�k �ta itt v�runk kint Minoruval, nem tudtuk, hogy mi t�rt�nhetett veled. Mikor l�ttuk, hogy led�l az emelet gondoltuk megn�z�nk, hogy hol van.

- Miut�n leomlott? – ny�g�m. H�t igen, �k az �n bar�taim. Csak akkor n�zn�k meg, hogy bent maradtam-e ha m�r l�ngokban �ll az eg�sz. Ekkor bar�tn�m felfedezi a mellett�nk �ll� egyed csizm�j�t. � is felder�l l�tt�ra.

Nagyszer�, mindenki �r�l neki, csak �n nem. M�g kifejezi a viszontl�t�s �r�meit, �s k�zben k�rbeugr�lja, n�h�nyszor meg is �lelgeti a nagy indi�nt, mert h�t az lehetne, ha kicsit r�zebb sz�n� lenne. Addig �n felt�p�szkodom, leporolom ny�tt, �getett ruh�mat, hamar r�j�v�k, hogy �rtelmetlen, megtekintem hajam �llapot�t. H�t igen…az is elny�tt, sz�trongyol�dott, sebaj. Majd visszan�.

Lassan Minoru is meg�rkezik, m�r nem hi�nyzik senki. Ura l�tt�n meghajol illedelmesen, majd engem vesz szem�gyre. Arckifejez�sem �rulkodhat. Igaz is, nem rendeztem m�g vissza a meglepet�s �ta.

- Mi t�rt�nt?

- Hogy mi t�rt�nt? K�rlek! Semmi, csak arra keltem fel, hogy f�st marja orrom, t�zl�ngok nyaldossa, mire nagynehezen szerintem �vek alatt kijutottam Rinnel, kit kellett megpillantanom els�nek?

- Sesshoumarut? – l�tom a szem�n, hogy megk�nnyeb�lt, hogy csak ennyi a bajom. Feleletem l�tt�n l�tom �t els�padni.

- Watasur�t. Akit eg�sz egyszer�en meg�ltem m�g nem is olyan r�gen, r�pke n�gy �ve, a szemem l�tt�ra, ha nem l�ttam volna, nehezen hittem volna el, hogy halott, ma m�gis itt �llt, velem szemben, szemeiben v�szj�sl� hal�l. H�t ez t�rt�nt. Na de m�g is hogyan?

- Ugyan m�r – hallom m�g�ttem Ayu hangj�t. – Csak szellemeket l�tt�l. B�rcsak, gondolom magamban.

- Igazat mondd. – sz�lal meg �.

Megfordulok. Imm�ron � is szemben �ll velem. Szemei ugyanolyan ridegen ragyognak, s�rg�n. Arca mit sem v�ltozott, ahogy �lt�z�ke sem. A m�sik karja az�ta sem ker�l vissza eredeti hely�re. Helyes. Hadd szenvedjen csak.

- Oh, mily kedves, hogy v�delm�re vesz. El�bb megv�d, most v�delm�be vesz. Mi lesz a k�vetkez� h�stetted J�gsz�v?

- Nem miattad avatkoztam bele. – tudatja. Nyugodt hangon.

- H�t persze, hogy nem. A kisl�nyt mentetted. Hatalmas sz�ved van.

F�st�lg�k magamba. Elindulok az erd� ir�ny�ba. K�zben el megyek az �g� fogad� mellett. Abb�l m�r alig maradt valami, csak n�h�ny gerenda, azok is feket�kk� v�ltak. V�giggondolom a t�rt�nteket. Ha t�nyleg Watasur�t l�ttam, �s semmi k�ts�gem nem f�r hozz�, hiszen m�g a nagy�r is hiteles�tett, akkor val�ban �letben kell lennie. Ha �letben van, akkor eddig mi�rt nem l�ttuk? Mi�rt bujk�lt el�l�nk? �s mi�rt most, ennyi �v ut�n t�r r�, a nosztalgia, hogy �letemre t�rj�n? Vagy nem is az �n �letemre akar t�rni? Hiszen zsoldos, annak a szolg�lat�ba �ll aki t�bbet fizet. De r�nk keni a fog�t. R�m, Sesshoumarura, Ayura, Minorura, �s m�g j� tudja, hogy kire. �rzem ahogy els�padok.

Az erd�ben t�ra lelek. Pont ez kell nekem. Nem vesz�d�m olyan dolgokkal, hogy levetk�zzek, ruh�mra �gyis r�f�r egy alapos mos�s. Beleg�zolok a j�ghideg v�zbe. Addig �szok, m�g fogaim vacogni nem kezdenek, tov�bb is. L�tom ahogy �rnyalakok jelennek meg a t� partj�n, majd ebb�l n�h�ny be�szik a t�ba. Nem tartok t�l�k.

Ayu �szik mell�m. R�m n�z, nem sz�l. �rt engem. De nem �llja meg sz� n�lk�l.

- Tudjuk, hogy nem akarod l�tni, de ha itt maradsz ide fogsz fagyni, felf�zol, t�d�gyullad�st kapsz, itt m�g az nem gy�gy�that� olyannyira, �s m�g ki tudja milyen nyavaly�kat szedsz fel a v�zbe. N�h�ny �ra m�lva az�rt temp�zz ki.

Ezzel otthagy. L�tom ahogy fodroz�dik karcs� teste ut�n m�g a v�z. � is ruh�st�l j�tt. Hiszen az �v� is f�st�s. Elmosolyodok. Felfekszek a v�z felsz�n�re, n�zem a csillagokat, a fogy�ban l�v� Holdat. Mikor m�r a hideg elviselhetetlenn� v�lik, kitemp�zom. Nehezen megy, l�baim g�rcsbe �llnak. V�g�l m�g is ki�rek.

L�tom, ahogy Rin alszik A-un has�n, Sesshoumaru pr�mj�vel takar�zva. Elmosolyodom. Majd le�l�k a part sz�l�re. Nem megyek k�zelebb a hirtelen verbuv�lt t�borhoz. Ayu �s Minoru alszik m�r. Meg�rtem �ket, sok feladatot adtam, vagy ink�bb k�rtem t�l�k az elm�lt id�kben. Nem panaszkodhattak, hogy unatkoznak. Csak J�gsz�v nem alszik.

Egyszer�en csak leveg�nek n�zz�k egym�st. Minek besz�lj�nk, hiszen holnap �gyis elv�lnak �tjaink, rem�lhet�leg �r�kre.

Kezeim �k�lbeszorulnak, �s �gy is maradnak. Harcolok k�nnyeim, b�rmilyen �rzelemkit�r�s ellen. �gy v�rom a hajnalt, ami el�g kor�n �rkezik.

L�tom ahogy a nap r�zsasz�n �rnyban �szik az �g alj�n. A t�j m�g halk, az �llatok nem �bredtek m�g fel. M�g nem.