20. r�sz

   Az hogy nem akartam f�rjhez menni, m�g gyorsabban hozta el�re a p�nteket.
   M�r csak k�t nap. Gondoltam a futonon fek�dve. A s�t�t plafont b�multam. M�r jav�ban �jszaka volt, m�gsem tudtam aludni. Min�l k�zelebb ker�lt�nk ahhoz a bizonyos naphoz, egyre idegesebb lette, �gy mindent amit lehetett rosszul csin�ltam, �s nem b�rtam aludni. Miut�n m�r m�sodik �r�ja fekszek �gy, fel�lltam, majd kimentem. A folyos� csendes volt. Mez�tl�b talpam nem hallatszott, ahogy mentem. Kanyarogtam jobbra-balra, feladva a rem�nyt, hogy valaha is kijutok! V�g�l megtal�ltam a csel�dkij�ratot.
  Ny�ri f�lledt meleg volt. Szinte �llt a leveg�, meg lehetett fulladni. Elindultam amerre sejtettem a tavat, ha m�shol h�t ott biztos hogy lesz leveg�. Az eget vastag felh�r�teg bor�totta, �gy nem lehetett l�tni, szinte semmit. Ha nem b�ztam volna az �rz�keimbe, biztos elt�vedtem volna. Hamarosan meg�reztem talpam alatt a k�ves utat, amely a t�hoz vezetett. Nem kellett hozz� sok, hogy fejest l�pjek a t�ba. Vagy hasast. Egy kisebb szikla mentette meg �letem. Ha m�r megmentette �gy d�nt�ttem hellyel is k�n�l, �gy lefoglaltam.
   L�bamat a hideg t�ba mer�tettem. V�gre valami, ami hideg volt. �s itt legal�bb volt egy kis leveg�.

   A l�bamat egy kis hull�m s�rolta. Alig volt �szrevehet� m�gis. L�ttam a s�t�tben a l�bamhoz k�zel�t� gy�r�sugarakat.

   Nem vagyok egyed�l. �s ez a felfedez�s �gy hatott r�m, mintha legintimebb �r�mba zavartak volna meg.

   Fel�lltam, majd lassan indultam meg. Apr�kat l�tem, nehogy el�rulja magam. Sz�vem �gy vert, hogy m�g �n is hallottam. A mellkasomra szor�tottam kezem, rem�lve, hogy ezzel is f�kezem a hirtelen j�tt r�m idegess�gemet.

   A m�sik alak is r�j�tt, hogy nincs egyed�l. �reztem az � hideg nyugodts�g�t. �rzem hogy a k�zelemben van. �rzem, ahogy elmegy mellettem, de nem volt id�m felfogni, m�r m�g�ttem volt. Hirtelen r�gta ki a l�bam, �s es�sem k�zben ford�tott meg. M�r csak az �rzek�semet tudtam kicsit jav�tani. �reztem, hogy kezeimb�l kifut a v�r. Robotpil�t�ra v�ltottam. A k�vetkez� t�mad�s�t m�r blokkoltam. Hasfal�ba r�gva r�p�tettem �t magamon. Hallottam a csobban�s�t. Talpra �rkezett. Val�sz�n�leg f�lt�rden. Fel�lltam. A f�lem mellett �ll�tottam meg a l�b�t, �s kih�ztam al�la. Nagyot csobbant, imm�r a h�t�ra. Fel�llni k�sz�lt, s k�zben kir�gta al�lam a l�b�t. De rosszul csin�lta, mert �gy r�estem. Nem hagyott nekem es�lyt. Maga al� gy�m�sz�lt, mikor fel�m hajolt, akkor l�ttam meg aranys�rga szemeit. Az � szemeibe is ugyanaz a hitetlens�g uralkodott, mint az eny�mbe.

   Eleresztett, majd fel�lt. Engem n�zett. A Hold is v�gre el�bukkant, �gy megengedte hogy l�ssuk egym�s sziluettj�t.

- Sz�p kis bel�p�! – mondtam.
- Te besz�lsz? K�t csigoly�mat t�rted el!
- Ha elt�rtem volna, nem tudn�l mozogni, mert j� esetben der�kt�l lefel� megb�nulsz.

- D�mon vagyok, dr�ga!
- Ne h�vj dr�g�nak – morogtam.
- Mi�rt ne Yume? Jobb ha hozz�szoksz!
- A Te sz�db�l el�g furcs�n hangzik.
  Nem sz�lt semmit. Csak �lt�nk. �n sem tudtam mit mondani. M�gis mit tudtam volna mondani. Csiga lassan teltek a percek. Egy�ltal�n sz�m�tott most a percek? Az �r�k m�l�sa? A k�z�pkorban vagyok! Itt nem fontos az id�! Mi�ta itt vagyok teljesen elvesztettem az id��rz�kem. Hogy milyen nap van? Hanyadika van? H�ny �ra van? Minderr�l fogalmam sincs, ha n�ha-n�ha k�zlik velem, vagy f�l f�llel megtudom, akkor tudom csak.

  A v�llamat r�zt�k meg.
- J�l vagy?
- Bocs elbambultam -  legyintettem – Nem tudom, te hogy vagy vele, de min�l k�zelebb ker�l�nk a holnaput�nhoz ann�l jobban vagyok ideges.

- Te m�g mindig itt tartasz?
- Sesshoumaru! – csattantam fel – M�g j� hogy itt tartok! Hiszen n�s ember leszek! Feles�g�l foglak venni!
- Nem ink�bb ford�tva?
- Nem!

- Ok�, akkor nem! – hangja nyugtat� volt. Megfogta a v�llamat – Na gyere. – s kih�z�dtunk a part sz�l�re. H�trad�lt a t� perem�re, majd mag�hoz vont. Elf�szkeltem magam a v�ll�n – �s most mondd el sz�pen mi a bajod.  K�t napja zavart vagy. �s ideges. Mindent amit a kezedbe veszel sz�tt�r�d, vagy elejted, esetleg sz�tt�ped, �gy remeg a kezed.

- F�lek a h�zzas�gt�l Sesshoumaru. F�lek b�rkihez is k�tni az �letem. F�ltem a szabads�gom.
- H�, kisl�ny, ez csak egy h�zass�g, egy pap�r, semmit nem fog v�ltoztatni.

- Oh, most b�jik ki a sz�g a zs�kb�l! – �l�k fel- Sz�val neked csak ennyit jelentek? Semmi t�bbet, csak egy pap�rt?
- Yume…- s�hajtott, �s teljesen jogosan. – Nem ezt mondtam. T�lem ugyan�gy lehetsz szabd. Fel�lem azt csin�lsz amit akarsz, csak ne h�tlenkedj. �n sem fogok szeret�ket tartani.

- H�t ez pomp�s, most megnyugodtam – h�zom el a sz�m.

- H�, kisl�ny! Csak azt akarom mondani..
- �szrevetted m�r, hogy mostan�ban t�l kedves vagy?
- Ink�bb legyek J�gsz�v�?
- Mh, ha m�r �gyis mindig �gy h�vlak, meg a ridegs�gedet szeretem!
- Sz�val m�r szeretsz? – h�zza fel egyik szem�ld�k�t.

- Nem!
- Most mondtad, Yume.

- Nyelvbotl�s! Ne is �lmodj arr�l, hogy szeretlek! Legfeljebb kedvellek, �s ennyivel is �rd be!
- �rtettem Hime! Szavaid sz�momra parancs. – vigyorgott szemtelen�l.

  Csak morogtam, majd elh�z�dtam. Elf�szkeltem magam a kis helyen, amit elfoglalni k�v�ntam. �lomra hajtottam a fejem.
   Egy k�z �lelt �t.

- �pp aludni k�sz�ltem. – morogtam.

- De vajon alv�s is lesz bel�le!? – hangja vigyorg� volt.

   M�r k�zeledett a hajnal. Elf�szkeltem magam Sesshoumaru v�ll�n.

- Tudod mit nem �rtek?
- Ne! – k�rlelt – Legal�bb most ne sz�lalj meg.

- Pedig megt�r�m az idillt… mi�rt van az, hogy m�soknak mutatod a j�g�larcodat, viszont ilyenkor meg tele vagy �rzelmekkel?

- Semmi k�z�d ehhez…- felelte r�viden, t�m�ren, ridegen.

- Sz�val csak �ll�tott�l egy v�d�falat magad k�r�. A sokas�gnak azt mutatod, amit l�tni akar, hogy te igenis vagy olyan sziklakem�ny, amilyen ap�d volt! S�t! Te m�g t�l is sz�rnyalod! Hiszen te vagy a nagy Sesshoumaru akiknek nincsenek �rz�sei, �s nem is lesznek, mert az milyen dolog, ha egy d�monnak �rzelmei vannak. Igazam van?

   Megszor�totta a csukl�m, amit �pp a mellkas�n pihentettem.
- Sz�val beletraf�ltam. Az�rt lehet�leg ne t�rd el a karomat, l�gy sz�ves! Sz�val, olyankor, mikor velem vagy, ereszted ki a g�zt, mondhatni nagyszer�, g�zkiereszt�nek n�zek �n ki?
- L�gy sz�ves fogd be!
- Most mi�rt? Mondd, azt hogy nincs igazam! – az arc�t f�rk�sztem, olyan volt mint els� tal�lkoz�sunkn�l, kem�ny, rideg, �rzelemmentes. De nem v�laszolt �gy folytattam – Na l�tod, igazam van! Mondd csak, mi t�rt�nne, ha a vil�g fel� is ford�tan�l egy kis �rzelmet? Belehaln�l?

- Bele.

- Mi�rt?

  Fel�llt, �s ezzel les�p�rt mag�r�l. A t� partj�r�l m�g visszafordult.

- D�lel�tt j�n a szak�cs, aki az esk�v� ut�ni �tket k�sz�ti, legy�l ott id�ben, �s lehet�leg, �t se k�ld el!

  Hajamat t�ptem mikor elment. Mi�rt nem tudna egyszer �szint�n v�laszolni? Belehalna? Mint hallottam igen. Mintha m�s nem is �rdekeln�, csak az esk�v�. Kamik, k�rlek, seg�tsetek! �ljem t�l a h�tral�v� �letem!

 �n is fel�lltam. Felvettem a csuronvizes h�l�inget, majd felindultam a szob�ba. Gy�ny�r� volt a napfelkelte, mint mindig, b�r ilyen sz�pnek m�g sose l�ttam. Igaz, hogy minden nap m�shogy kell fel a nap. M�g a kis faluban �ltem nem hittem el, hiszen oda is elterjedt Tokio, �s a t�bbi nagyv�rosok b�ze, szennye, f�stje. Mostm�r kezdem �rteni, mire c�lzott, minden m�ltb�li k�nyv. M�ltb�li k�nyv! Te j�s�gos �g! Hiszen erre m�r hamarabb is r�j�hettem volna! Minden, amire most k�sz�lni teszek, s�t a h�tral�v� �letembe megt�rt�nik, m�r nagyapa r�g felk�sz�tett! Csak �n m�g nem fogtam fel! S�t! Most �rtelmeztem csak igaz�n, hogy mit is akart!

  Zavartan mentem fel a szob�ba. Els�re fel sem fogtam, hogy nem vagyok egyed�l a szob�ba. M�s is van rajtam k�v�l.

  Ledobva a h�l�inget a f�rd� csattogtam.

  Majd t�r�lk�z�vel magamon j�ttem ki.

- Mit keresel itt?

- Hozz�d j�ttem!

- Oh, mily kedves vagy, minek?
- Nemsok�ra megj�n a szak�cs, �s…

- Ki k�ld�tt? �s mi�rt nem sz�lt�l hogy itt vagy?

- Addig a pillanatig, m�g le nem vetted a vizes k�nt�st, abban a hitben �ltem itt az �gyadon Yume, hogy te igenis l�tsz engem, ergo, tudod, hogy itt vagyok!

- Na mindegy, mi�rt is j�tt�l, mit mondt�l?

- Hogy fel�gyeljek r�d! Sesshoumaru valami okn�l fogva ma nem tud itt lenni, mikor…

- Oh, sz�val a nagyszer� m�r kifog�sokat keres, h�t ez nagyszer�!

- Mi t�rt�nt?

- Kedves Shizu, a te nagyszer�

- Nekem � semmi!

- K�rlek ne v�gja a szavamba! Sz�val a nagyszer� Sesshoumaru – k�zben elkezdtem �lt�zk�dni – nem b�rja a kritik�kat, �s az igazs�got! Na milyen? – mutattam meg neki a ruh�mat. Egyszer� k�k kimon�, pillang� mot�vumokkal, amik k�l�nf�le cs�kokat h�znak maguk ut�n.

- Sz�p, �s most mondd, mi a probl�ma?

  Elmes�ltem neki mi t�rt�nt a t�n�l. K�zben elindultunk a terasz fel�, ahol fogadni kell a szak�csot. B�r m�g mindig nem �rtem, hogy mi�rt pont, nekem kell ezt int�zni! Hiszen annyi szolga van m�g rajtam k�v�l! S���t �n szolga sem vagyok! De…ezt nagyapa is nagyon j�l tudja, hogy �n ilyenre nem vagyok k�pes.

  Ahogy ki�rt�nk, m�r j�tt vel�nk szembe a szak�cs, �gy Shizu nem tudott ell�tni tan�csokkal, mit tegyek J�gsz�vvel.

  A szak�cs a szok�soshoz k�pest magasabb volt, �s karcs�bb. Haj�t ahogy azt kell h�trafogva hordta, kis halbajusza feket�n vir�tott ki. A jap�nokt�l elt�r�en sz�rke szemei voltak, miel�tt m�g megk�rd�jelhettem volna, hogy t�nyleg az e, szembesz�k� bizony�t�ka volt. Ferde szeme r�m lesett, majd a f�ldet n�zte. Let�rdelt, �s �gy besz�lt hozz�m, majd feln�zett. Arca v�kony volt, orra hossz� �s egyenes. Fels� sz�ja cs�kform�j�, als� ajkai mintha nem is lenn�nek…nem tudtam folytatni a szeml�l�d�st.

  Csend volt, r�m v�rtak.

- Persze.

  Mindenki r�m n�zett �rtetlen�l.

- Sajn�lom nem figyeltem, de fel van v�ve, eln�z�st, f�radt vagyok.

  Nem feleltek. Shizu ferd�n n�zett r�m. Sajn�l�an n�ztem r�, majd meghajoltam a szak�cs el�tt, majd Shizu fel� fordulva el�tte is meghajoltam.

  Bementem, �s felmentem a szob�ba. V�gigd�ltem a futonon. Sesshoumarun gondolkoztam.

Folyt. K�v.