15. r�sz - Sesshoumaru, hagyj most, k�rlek! Az arcomhoz emelte kez�t, de mozdulata f�l�ton meg�llt, majd visszaeresztette maga mell�. Engem n�zett. �lltam tekintet�t. Megfordultam, �s bementem, � k�vetett. Le�ltem az �gyra. - Mi van veled? - Semmi – r�n�zek arc�ra, csak akkor �rtem, hogy neki mi is a baja. – na ne! Mit k�pzelsz r�lam, hogy a szem�ly rabszolg�d vagyok, akit akkor. – nem folytattam, ism�t forrt bennem a d�h. Igazam volt, �s ezt � is bel�tta, b�r nem mondta, l�ttam rajta. - F�radt vagyok, ny�g�s vagyok, N� vagyok! Eleinte k�rd�n n�zett r�m, majd szemei m�r vigyorodtak, b�r arca �rzelemmentes maradt. Biztos sz�let�sekor elz�rt�k az arcizmait. - Azok a bizonyos napok? - Pontosan! – v�gom r� gondokoz�s n�lk�l, b�r nem �rtem, hogy mi�rt k�ne ezt most sz�gyellnem – Teh�t n�h�ny napig hagyj b�k�n. V�gigfekszem az �gyon, neki h�tat ford�tok, majd felveszem a magzatform�t, �s alv�st sz�nlelek. Nem vette be, le�lt mell�m. - Egy�bk�nt mi a bajunk a h�zas�ggal? Hangj�b�l azt vettem ki, hogy komolyan k�rdezi. Gyorsan fel�l�k, �s vele szembe fordulok. - Nem tudom, hogy neked mi a bajod, mi a nem bajod vele, de �n ez�ltal elvesztem az oly f�ltett szabads�gomat! - Ha azt.. - Ha azt kezded, hogy te bizony majd nem fogsz megg�tolni, m�r megbocs�ss, de nem �gy lesz! Te is csak egy f�rfi vagy a sok k�z�l! Egy tartom�ny ur�nak a feles�g�nek nem olyan k�nny� lenni! P�ld�t kell majd mutatnom, �gy mindent, amit szeretek, elvesznek t�lem! Ez a bajom az eg�sszel! Nem veled van a bajom, b�r egy kicsit igen. �s ne mondd azt, hogy nem �gy van! Te is ez�rt volt�l d�lut�n kiakadva! Nem az�rt, mert h�zass�g! Neked is a szabads�god, hogy f�ggetlens�ged, hogy azt csin�lj, amit akarsz. Nem akarod te, sem hogy mindig besz�molj a m�siknak, hogy hol j�rt, mit csin�lt kivel volt, azt�n majd k�s�bb megjelennek azok a bizonyos z�ldszem� sz�rnyek – Megfogja a kezem, hogy fogjam be a sz�mat. - Tal�n �gy van, de tal�n nem. Igen igazad van, ilyen szempontb�l, �n sem akarok. De �gy is le lehet �lni egy h�zass�got, hogy a m�sikat szabadnak hagyod. - Ezt most magadnak vagy nekem akarod bemagyar�zni? L�tszik, rajta hogy elgondolkozik: - tal�n mindkett�nknek. Nem v�laszolt visszafordultam, �s visszafek�dtem. T�ntet�en csuktam le a szemem, �s nem besz�ltem. � sem besz�lt. Bev�gtam a durc�t. Majd fel�llt, �s indulni k�sz�lt. - Az�rt alaposan gondold �t ezt az eg�szet. – f�l�m hajolt, �s homlokon cs�kolt. Hallottam a l�pteit, az ajt� elh�z�d�s�t, �s becsuk�s�t. H�tamra fordultam, majd a plafont kezdtem el n�zni. Ebben neki volt igaza. Tal�n j�l s�l el, tal�n nem. V�g�lis � nem az a fajta, aki korl�tozna b�rmiben, �s m�gis. F�lek. De a szabads�gomat nem adom! Azt nem vehetik el t�lem. Ha hozz� kell mennem, hozz� megyek, de nem korl�tozhat ut�na se senki. Ezt az egyet nem fogom engedni. Ezzel a tudattal aludtam el. Lehet hogy nekem is t�rzshelyem lesz reggelenk�nt a tet�. Ism�t ott tal�ltam Minorut. Sz�tlanul le�ltem mell�. T�rdemet felh�ztam, �tkaroltam a l�bam, �s a arra tettem az �llam. N�h�ny n�ma perc ut�n, magamt�l kezdtem el besz�lni. Mindent elmondtam neki mi t�rt�nt tegnap. - N�ha t�nyleg nem �rtem. Egyszer �gy viselkedik, mint egy k�, mintha lefagytak volna az �sszes arcizmai. M�skor meg mint egy �rtatlan b�r�ny �gy viselkedik. - Na igen, a val�di �rz�seit nem mindenkinek mutatja ki, csak akik fontosak nekik, vagy akiket t�l k�zel engedett mag�hoz. Mint �n is. B�r a k�lvil�gnak egy mogorva, kegyetlen alak, val�j�ban neki is vannak �rz�sei, csak - Csak az �rdek �gy k�v�nja, hogy ne mutatkozzon ez rajta. Ilyen egy norm�lis, j� fels�g. Nem csoda, hogy rend is van. Vagyis l�tsz�lag az van, hogy a val�s�gban. - A val�s�gban is. De egyszer ez az � k�r�ra fog menni. Be fog fordulni. - Be fog? – nevetek – szerintem m�r most befordult. - De most mit tudsz vele tenni? Makacs mint egy �szv�r. Nagyon hasonl�t valakire – vigyorog r�m, majd oldalba b�k a k�ny�k�vel. - Lel�klek – fenyeget�z�m sz�r�s szemmel. - L�kj – vonja meg a v�ll�t – talpra esek. - H��! Azok a macsk�k! – vigyorodom el most m�r �n is. - Na nee, csak a macsk�kat ne emlegesd! – n�z r�m k�r� tekintettel. - Mi�rt? Mit csin�lt�l m�r vel�k? – egyik szem�ld�k�met felh�zom. - �n? Ink�bb �k! Egyszer fogs�gba estem, m�g �jonc koromba. Els� bevet�sem volt. �n nagy laz�n, mer�szen ki�lltam ellen�k, mert m�g akkor azt hittem, hogy legy�zhetetlen vagyok, tudod az �ltal�nos �jonci t�vhit. Na igen, �s sikeresen fogs�gba estem, k�t h�napot t�lt�ttem a macsk�kn�l, de az k�sz r�m�lom volt! Amit azok lem�veltek. Faggattak is, hogy hol a bunkerunk, de a ny�vog�suk, azt nem lehetett kib�rni. - �gy csin�lt�lt�k? – ny�vogtam egyet, majd a fejemmel a v�ll�hoz d�rg�l�ztem. Szerintem nem sok hi�nyzott, hogy lel�kj�n, persze fogott. K�zben j�kat nevett�nk. M�g�l�nk k�h�g�st hallottunk. Mindketten ledermedt�nk. Lebuktunk. �j b�v�helyet kell keresni. Megford�tottuk a fej�nket. Ayu �llt m�g�tt�nk. - Elmondtad neki? – n�zett r�m Minoru csal�dott arckifejez�ssel - Nem! – feln�zek a l�nyra. – honnan tudtad hogy itt vagyunk? - Az eg�sz kast�ly t�letek hangos! �gy nem volt neh�z kital�lni hol vagytok. – le�l mell�m. – mit csin�ltok? K�rd�jeleket sug�rzok magamb�l, hogy nem �rtem k�rd�s�t. - Napfelkelt�t n�z�nk! – v�laszolja Minoru. - Ahha…egym�sba kapaszkodva, majdnem leesve innen? – mondta elh�zva sz�j�t. R�j�ttem! - F�lt�keny vagy! – arcvon�sai megkem�nyednek, szemei elcsod�lkoznak, b�r ezt mind egy pillanatra. Teh�t beletal�ltam! Minorura sand�tottam, � nem �rtette, mir�l van sz�, �gy csak legyintettem. Viszont Ayu m�r nem tudta mag�t lemosni el�ttem. Ezt �rt�s�re is adtam a n�z�semmel, �s � vette is lapot. Mire nem k�pes a metakommunk�ci�! Fel�lltam, magammal h�ztam Ayut is. - N�zegess csak a napot! – b�cs�zom a fi�t�l, majd magam ut�n h�zva Ayut elindultam a kert legt�volibb r�sz�re, ahol m�g v�letlen�l sem hallhat minket senki. Ott le�ltem egy padra – Mi�ta? - Yume, hagyj�l m�r! Nincs mi�ta! - Ayu, most nem tudsz nekem hazudni. Tudod, nekem m�r van egy „p�rom” – h�zom el a sz�mat. – a m�ltkor tal�ltam a helyre, �s ott volt, az�ta minden reggel n�zz�k a napfelkelt�t. Am�gy sem az esetem, teh�t!? - Yume, hagyj�l m�r! Nem vagyok szerelmes bel�! – hitetlenkedve n�zek r� – komolyan nem! Csak szeretek vele lenni a k�zel�be lenni. - Mi�rt ez nem szerelem? –n�zek r� bamb�n. - Mi�rt milyen szerelmesnek lenni? - Na l�tod ezt nem tudom �n sem! - Ett�l f�ggetlen�l nem szeretem… csak, csak j� vele lenni �s k�sz! �s ha most azzal j�ssz, hogy mondjam el ezt neki le�tlek! - Eszem �g�ban sem volt! Illetlens�g volna! Az etiket ezt megtiltja neked! – mondom komoly arckifejez�ssel. Egyik kezemet fejmagas�gba emelem, �kl�met bez�rom, csak a mutat�ujjam marad egyenesen. - Te j� �g! – kapja el kezemet – t�bbet nem engedlek nagyap�d �s Taro k�zel�be! – mondja szinte k�ts�gbeesetten. - T�nyleg? – csillan fel szemem, majd a nyak�ba ugrok – szeretlek!!!!!! - De ezt sem �rja az etiket. Elengedem. – Nem szeretlek… J�t nevet�nk magunkon, majd fel�llunk �s elindulunk az edz�terem ir�ny�ba. N�h�ny h�t telt el b�k�sen. Egyre k�zeledett a nap, mikor elindulunk Kelet fel�. Ha hihet�nk a bes�g�nknak, �s a k�ld�nc�nknek, akkor sz�p lassan foglalja el Hikono a ter�letet. Min�l t�bbet hallok a tetteir�l, ann�l jobban ut�lom, �s ann�l jobban ideges�t. Ezt �ltal�ban Sesshoumarun vagy Minorun verem le… Igen, Sesshoumarun. Mostan�ban kedvet kapott az edz�seinkhez, b�r Ayu szerint r�gen mindig j�rt rendszeresen, csak az id�hi�nya miatt nem tudott j�nni. �s mivel szeg�ny sorst�rs n�met nem akartam sose megverni, vagy ak�r ford�tva, �gy mindig a fi�n vert�k le az idegeinken. Ami sokszor j�l esett, �s megk�nnyebb�lt�nk. De a fi�k is �gy voltak ezzel. B�r sokszor az edz�seink nevet�sbe torkollottak, amit �ltal�ban Minoru vagy �n kezdem�nyezt�nk. Ayu �s Sesshoumaru rendszerint nem csatlakoztak hozz�nk. �k elvoltak a maguk komors�guknak. Pedig Minoruval elhat�roztuk, hogyha t�rik, hogyha szakad, megtan�tjuk nevetni �jra �ket. B�r �n sem mindig j� kedvemb�l nevetek.