14. r�sz

  Minden olyan gyorsan t�rt�nt. Egyik pillanatban m�g ott �llunk egym�ssal szembe, a m�sikba egy kardot dob fel�m. M�g feleszm�lni sem volt id�m, t�madott!

  Kit�rtem �tj�b�l, de k�vetett. H�r�tottam t�mad�s�t. Teh�t � sem �r�l. R�ad�sul rajtam akarja levezetni is! Nagyszer�. Gyors volt. Gyorsabb, mint �n. A gyakorl�sok hanyatl�sa megl�tszott rajtam.

  El�lr�l t�madott. V�rtam t�mad�s�t, most nem t�rtem ki az �tj�b�l. L�bamat h�trafesz�tettem. Er�sen markoltam kardja markolat�t. Eddig csak j�tszottunk egym�ssal.

  A k�t penge �sszefesz�lt. Csattogott. Folyamatosan t�madtuk egym�st. Minden apr�bb cselt, amit bele akartunk vinni, �szrevett�k.

  A magasba lend�lt, �s elt�nt a szemem el�l. Sehol nem l�ttam. Behunytam a szemem, koncentr�ltam, ahogy az Minoru tan�totta. Tal�n k�t percig �llhattam �gy.

  Kinyitottam a szemem. Megfordultam, �s h�r�tottam t�mad�s�t. � t�madt er�sebbnek, kardj�val a s�lyponton, egy f�nak l�k�tt, majd k�vetett � is, de m�g miel�tt lecsapott volna, ism�t �sszecsengett a k�t penge a fej�nk f�l�tt. K�zvetlen�l el�ttem �llt. B�r szem�ben ridegs�g mutatkozott, m�gis �szrevettem benne a haragot, a d�h-t.

- Ne hidd, hogy nekem is f���, de j� volt, mikor megtudtam. – sziszegtem k�t fogam k�z�tt. Az er�s �t�s k�vetkezt�ben a h�tamon az egy, alig gy�gyul� sebem, sikeresen felszakadt. – De az�rt, ne rajtam t�ltsd le a haragod!

- �s mi�rt ne? Az lenne a legegyszer�bb, ha halott lenn�l.

- � val�ban! �n is ezt k�v�ntam mikor megtudtam, csak �pp ford�tva, de sajnos nem tehetj�k. �s a legrosszabb, hogy bele kell nyugodnunk.

- �s ha �n nem akarok? Ha nem akarlak elvenni?

- Ez nem akar�s k�rd�se. Ha meg megtagadod ap�d parancs�t, sz�gyent hozol, az eg�sz haz�dra.

- Mi�ta lett�l ilyen b�lcs?

  Leengedte kardj�rt. Majd h�tat ford�tott nekem, �s visszament a t�hoz, hogy fel�lt�zz�n. Kedvem t�madt h�tba t�madni, de az nem lenne sportszer�.

  F�jt a h�tam, �getett a sebem, de m�g miel�tt meg�rezhette volna, b�r szerintem, m�r akkor �rezte, mikor m�g fel sem szakadt, ledobtam kardj�rt, �s t�voztam. D�h�sen.

  A parkba Ayu, �s Taro-sensei mellett rohantam el. Kezeimet �k�lbe szor�tottam. Ut�nam n�ztek.

- Elmondta neki. – tudatja Ayu.

- Igen �s nem is volt harcmentes.

  Meg�lltam, majd visszafordultam.

- J� a f�lem! – majd visszarohantam hozz�juk – Taro-sensei felejtse el! Nem megyek hozz�! Nem leszek a feles�ge! El�bb leszek �ngyilkos! Elv�gzem a ritu�lis �ngyilkoss�got, de �n nem leszek a feles�ge.

  Sesshoumaru is megjelent a l�t�hat�runkba.

- Pedig azt gondoltuk, hogy azut�n az �jszaka ut�n, nem lesz ellenetekre, ha egy�tt le le�lnetek az �leteteket.

  Sesshoumaru csak morgott m�g�ttem, majd r�mn�zett. Ridegen.

- Nem �n mondtam el nekik, �k m�r tudt�k! - fordultam hozz�, majd vissza Taro-sensihez – Nem! Nem megyek hozz�! �s nem �rdekel ki mit mondd!

- V�rzel! – tudatta velem Ayu.

- K�pzeld �n is �szrevettem! �s nem is tudom ki miatt! – n�zek itt Taro-senseire, majd fak�pn�l hagyom �ket, �s emelt f�vel, v�rz� h�ttal t�vozom.

  A szob�ban nagyapa �s Shizu v�rt. Nekik el�adtam, amit kint az udvarba, majd csapkodtam. Nagyap��k furcs�n n�ztek r�m, �s ink�bb nem sz�ltak semmit. Elmentem zuhanyozni.

  K�nny sz�k�tt a szemembe, mikor a hideg v�z a sebemet mosta. K�nszenvedve, de siker�lt kimosnom a sebet. Ezut�n bek�t�ztem, nem lett egy m�v�szi alkot�s, de most nem akartam seg�ts�get k�rni. Ahhoz m�g t�l d�h�s voltam!

  T�r�lk�z�be mentem ki, m�g mindig ott szobroztak a szob�mba. Shizu az �gyamon �lt, nagyapa az ajt�f�lf�nak d�lt, kezeit �sszefonta mellkas�n. �rdekl�dve figyeltem r�juk, hogy m�g mi�rt vannak itt.

- Chinatsu ma hazament. – kezdett bele Shizu.

- Oh, sajn�lom, hogy nem tudtam t�le elb�cs�zni…

- Ne sajn�ld! – legyintett – M�g �gyis fogtok tal�lkozni.

- Gondolom, nem csak az�rt maradt�l ott a megbesz�l�sen, hogy elt�ltsd az id�d. – mondja nagyapa.

- Nem �rtelek – n�zek r�, k�zben a szekr�nyhez megyek, majd fel�lt�z�m.

- Tudod mire �rtem. Te is harcolni akarsz.

- Persze!- n�zek ki az ajt� m�g�l, mivel az eltakarta nagyap�t.

- �gy mondod ezt, mintha ez olyan term�szetes dolog lenne-, kapcsol�dik vissza Shizu.

- Mi�rt nem az? – n�zek r�juk �rtetlen�l.

- Shizu, Yume olyan kik�pz�st kapott, mint egy rendes szamur�j. �gy neveltem, mint egy f�rfit, b�r tudtam, hogy nem lenne szabad, � akarta �gy. Teh�t neki teljesen term�szetes, hogy veletek egy�tt fog, majd menni. Szerintem meg sem fordult a fej�be, hogy ne �gy legyen.

- M�g j� hogy nem! Veletek megyek, ezen nem is kell vitatkozni!

  L�ttuk Shizu arc�n a meglepetts�get. Nem csoda, hiszen nincs hozz�szokva, hogy n� is ugyan�gy harcoljon, ak�r egy f�rfi. Pr�b�ltam megnyugtatni, nem csod�lom hogy f�lt. De tudattam vele, hogy m�r kiskorom �ta forgatom a kardot, �s hogy tudok vigy�zni magamra, ha meg nem, akkor nem, egyszer �gyis meg kell halnom. Ezen f�rtelmesen felh�borodott.

- Na ne! Apa, �n, �N nem engedem el! Ha kell b�rt�nbe z�rom, lel�ncolom.

- Abb�l sem te j�nn�l ki j�l! Eml�kezz csak vissza, hogy mi volt n�h�ny h�napja, m�g az �ta se gy�gyultam meg! A legt�bb sebet, a l�nc okozta, �s a bez�rts�got! M�g csoda, hogy nem f�lek a bez�rts�gt�l – nem mondtam ki a m�v�szi nev�t, mert abb�l nem �rtett volna. Megk�m�ltem magam a f�l�sleges magyar�zkod�st�l.

  Mikor m�r nagy nehezen siker�lt megnyugtatnom, �s bele is t�r�d�tt, hogy �n is elmegyek vel�k, t�voztak, de az ajt�ban m�g meg�llt �s visszafordult.

- Akkor sem �rtek egyet! Rem�lem, tudod! Nem �s nem!

  Csak mosolyogtam, �s intettem neki, hogy viszl�t.

  H�trad�ltem az �gyon, �s a fejemet fogtam.

  Tal�n 3 �r�t fek�dhettem �gy, mikor is leend� f�rjem j�tt be a szob�ba. Nem t�r�dtem vele, m�g arra sem m�ltattam, hogy r�n�zzek. K�m�letlen�l a plafont b�multam, azon is egy lyukat.

- F�l�tt�nk van m�g emelet?

  Nem �rtette k�rd�sem, de v�laszolt: - Igen, van.

- �s a szob�m f�l�tt is?

- Gondolom igen.

- Nem tudod? – csod�lkozom el – am�gy meg nem csod�lkozn�k, ha tudn�nak mindent, ami ebben a szob�ban t�rt�nik! Itt van egy hatalmas lyuk… onnan b�rmit meg lehet hallani.

- Holnap int�zkedek…

- Ne! Ha m�gis �gy lenne…- fel�llok, majd odamegyek hozz�, �s a f�l�be s�gom, de olyan halkan, hogy m�g neki is figyelnie kelljen – adjunk �t hamis inform�ci�kat, ami a h�bor�val kapcsolatos. – majd elmegyek el�le – mert ugyeb�r e miatt j�tt�l. De miel�tt m�g belekezden�l, sz�l�k, hogy nem vitatkozom, �s nem vagyok hajland� itthon maradni!

- Pedig �pp erre akartalak k�rni.

- Oh, most m�r k�rsz? – mint egy d�ma felemelt karral mentem, neki h�ttal, de most megfordultam. Fejem kicsit oldalra billentettem – Eddig azt hittem, hogy ez a sz� hi�nyzik, a sz�t�radb�l.

- Ne ironiz�lj, �s ne is pof�tlankodj.

- Na ennyit a k�r�seidr�l – cs�ggesztem le sz�m, fejem. Ism�t megfordultam, �s az erk�lyre mentem. � k�vetett. – Tal�n inni k�rsz valamit? B�r nem tudom, mit adhatn�k – e szer�ny hajl�komb�l.

  Nem b�rta sok�ig.

- Figyelj…

- Ami d�lut�n t�rt�nt megt�rt�nt, nem tudunk m�r rajta v�ltoztatni! De amit kijelentettem Taro-senseinek, nagyap�nak, Ayunak, �s Shizunak is ahhoz tartom magam. Nem vagyok hajland� hozz�d menni! – komolyan arccal n�ztem r� – �n nem az a l�ny vagyok, aki elt�ri azt a viselked�s m�dot, amit ma produk�ltunk a t�n�l. �n nem tudom ezt f�lv�llr�l venni, �s nem is tudok megb�n�st tan�s�tani, vagy tiszteletet mutatni, m�g ha megj�tszom sem! Csakhogy tudd! A h�tamon a seb sikeresen felszakadt, h�la neked. De nem csak t�ged hib�ztatlak magamat is, hogy voltam olyannyira idi�ta, hogy belementem a harcba. – sz�lni akart, de felmutattam kezem, hogy m�g nem fejeztem be – viszont azt sem akarom, hogy te ez�rt megv�ltozz, mert nem akarok senkit semmilyenn� form�lni, megv�ltoztatni! Ilyen vagy �s k�sz, meg lehet szokni, de csak, mint �gyas, bar�t, bajt�rs. De nem, mint asszony!

  V�szesen k�zel�tett fel�m. Elfordultam t�le, tudtam mi k�vetkezik, de most egy percre sem v�gytam r�. T�ls�gosan meleg�tett a d�h, a harag. El�bb ezt kellett csillap�tanom.