13. r�sz

  A h�napok csak teltek, sebeim sz�pen gy�gyulgattak. Ez alatt az id� alatt, sok mindent tanultam is. M�r t�k�letesen tudtam haszn�lni az �rz�kszerveimet. Teh�t hall�som ki�lesedett, ahogy a l�t�som, �s a szagl�som is. Ennek h�la, gyorsabban is tudtam mozogni.

  Viszont az alakomat m�g teljesen most sem tudtam felvenni. Nemhogy teljesen! B�r igyekeztem, Minoru is megmondta, rengeteg id�, �s gyakorl�s kell ahhoz, hogy felvegyem a val�di alakom. B�r ha gyakoroltam, az megl�tszott. Mivel m�g csak a farkamat tudtam megid�zni. �s persze, ahogy az lenni szok�s, elt�ntetni nagy nehezen tudtam csak, ak�r �r�kba is telhetett. Egyszer Menorunak volt egy j� mond�sa: - Ha tudn�l, t�zet is ok�dni, egy igazi h�zis�rk�ny lenn�l. De persze, mindig vicces volt, mikor a farkam megjelent, mivel m�teres hossz� volt, b�rkit el tudtam g�ncsolni. Kezdtem �lvezni, amit �n csak j�t�knak h�vtam.

  Egyre t�bb id�t t�lt�ttem az erdei-h�zn�l, amir�l senki nem tudott. �s furcsa m�don, nem is kerestek. Vagyis kerestek, de sose tal�ltak meg, vagyis �k sem tudnak arr�l a helyr�l. �gy az t�k�letes b�v�helyem lett.

  Any�m napl�j�b�l is egyre t�bb minden der�lt ki. Lassacsk�n kezdtem megismerni, �t is, ap�mat is, �s InuTaishout, akir�l kider�lt, hogy Sesshoumaru apja. Sokat gondolkozok azon, hogyha InuTaishou olyan volt, amilyen, a fia hogy lett ennyire kegyetlen. De ez n�lam is megjelent m�r nem egyszer. �r�kat �l�k ak�r egy oldal felett, �s mindig v�gigolvasom, �s csod�lkozom, ha any�m, egy mosolyg�s kedves, kiss� naiv, szer�ny, �s �rtatlan n� volt, �s ap�m is, aki b�r „b�tor” volt, vagyis any�m, szinte minden oldalon ezt hangoztatta – de azt is, hogy � �gyeb�r nem szerelmes bel�, rettent� naiv, hogy nem l�tta be, hogy mindig r�la �rt – kem�ny, de k�zvetlen, bar�ts�gos, h�s�ges �s �szinte, bel�lem hogy lett egy kedvetlen, visszah�z�d�, harcias, Ayu szerint n�ha t�zes egy�nis�g. B�r ez sokszor nevel�sen is m�lik. B�r ez sz�momra �r�k rejt�ly marad.

  A k�nyv olvas�s�val, megismertem a kast�lyt, �s a k�rnyezetet, t�jat. Any�m mindent pontosan le�rt, mi hol tal�lhat�. Tal�n gondolt arra, hogy �n ezt egyszer meg fogom tal�lni? Vagy csak vissza akart eml�kezni a sz�p, boldog �veire? Ki tudja ezeket?

  K�l�n�s er�kkel b�rt, szinte a k�rnyezet r�sz�v� v�lt, a tagja volt. Tudta szab�lyozni a n�v�nyek n�v�s�t, vir�gz�s�t, hervad�s�t, � maga is egy n�v�ny volt, egy gy�ny�r�, sejtelmes n�v�ny, mely sosem hervadt, illetve sz�radt ki.

  Minden este ut�ltam megv�lni, ett�l a b�k�s, nyugodt helyr�l, de vissza kellett mennem, a kast�lyba. �gy is mindig nagy razzi�t csaptak, hogy hol voltam. �s a legszebb ezekben, hogy nagyap�t nem �rdekelte, hol vagyok, hagyta hagy nevelejem meg magam.

  �gy visszagondolva, soha nem nevelt, nem mondta, hogy „ne tedd”, „most ezt csin�ld”, „hol volt�l?” De ann�l t�bbet pr�b�lt velem besz�lget�st kezdem�nyezni, ami, m�g a baleset ut�n, folyamatos, szokv�nyos volt, de ahogy elkezdtem tanulni a harcm�v�szetet, �s a szamur�js�g alapjait, ann�l kevesebbet besz�lt�nk m�r. Hiszen a legfontosabb szab�ly, hogy egy szamur�j csak akkor besz�lhet, ha k�rdezik. �s b�r n� vagyok, � sosem kezelt �gy. Tal�n csak nem akarta, hogy gyenge, �s v�dtelen maradjak, �s meg tudjak �llni a l�bamon. A j�v�ben(ahonnan j�ttem, mert az nekem m�r a j�v�) ott m�g kellett is, de itt, ahol a n�k nem harcolhattak, ahol m�g �ltek a hagyom�nyok. Sok katona nem akarta elfogadni, hogy n� l�temre harcolok, �s nem a f�ldeken dolgozom, vagy nem a szob�mban �l�k, �s az illemleck�imet tanulnom, ahogy egy hercegn�h�z illene.

  Ebbe a t�bbs�gbe, Sesshoumarut is bele�rtem. Rengeteget vit�zunk, ezzel kapcsolatba. Hogy mi�rt nem b�rok megmaradni, illetve nyugton maradni, ezzel is csak magamnak, �s az � ter�let�nek, f�ny�nek �rtok. H�t igen, mi�rt gondoln�m, hogy csak agg�dik. V�g�lis � csak egy f�rfi.

  De hi�ba csak egy f�rfi, m�g mindig nem tudja, hogy az ar�ja vagyok.

  Taro-senseivel sokat besz�lgetek ezzel kapcsolatba. M�g � maguk sem tudj�k, hogy elmondani neki, hiszen tartanak t�le, nem tudj�k, hogy mi lesz a reakci�ja. B�r J�gsz�v, tisztel Taro-senseit, m�gis k�pes lenne meg�lni, ha olyan szinte felideges�tik. Ez�rt is aj�nlott�k, hogy mondjam el neki �n.

- Mi? Hogy �n? Ha t�ged meg�lne, nekem gondolkod�s n�lk�l, kitekern� a nyakam!

- Nem hinn�m l�nyom. – mondja nyugodt, m�ly hangj�n – te ir�ntad m�g tal�n �rez is valamit, ha ezt m�g f�li is bevallani mag�nak. Veled nem v�gezne olyan egyszer�en, mint b�rmelyik�nkkel itt a kast�lyban.

- Milyen kedves! – h�zom el a sz�mat. Egyik kezemmel r�k�ny�k�l�k az asztalra, majd �llamat megt�masztom az �kl�m�n. – El�bb j�l megk�nozna, igaz?

  Csak nevetett rajtam.

  �gy engem illetett meg a megtiszteltet�s, hogy elmondjam Sesshoumarunak az igazat. Ak�rh�nyszor belefogtam, sosem tudtam elmondani. K�lcs�n�sen ideges�tett�k fel egym�st. Ez�rt nem is tudtam belenyugodni, hogy a h�tral�v� �letemet mellette �ljem le!

  �pp a t�rgyal�terem el�tt haladtam el, mikor furcsa szavak �t�tt�k meg a f�lem.

- Att�l tartok, hogy a Keleten tart� bels� h�bor�kat tov�bb nem n�zhetj�k t�tlen szemmel. – hallom egy m�ly, er�teljes hangot. – A tartom�ny m�r nem tudja sok�ig fent maradni, �s Hikoro katon�i, folyamatosan ostromolj�k a kast�lyt, �s kifosztj�k a ter�leten l�v� falvakat. Nem k�rnek seg�ts�get, a hatalmuk megrogyott, nincs er�s k�z, mi ir�ny�tan� a tartom�nyt. Nobu m�r nem k�pes, meg�regedett fels�g.

  Itt hagyta abba, amikor is �n l�ptem be.

  Mindenki egyszerre fordult fel�m. Keskeny, norm�l hossz�s�g� szoba volt. K�z�pen egy nagy aszta, k�t oldal�n katon�k, kapit�nyok �ltek, velem szemben Sesshoumaru. Mindenki egyszerre hajolt meg el�ttem.

- Hercegn�, �nnek most nem kellene itt lennie

  Nem �rdekelt, amit mondtak: - Mi t�rt�nik Keleten? – l�ptem be �s csuktam be magam m�g�tt az ajt�t.

- Hercegn�, mi sajn�ljuk...

  Nem tudta befejezni, mivel nagyapa a szav�ba v�gott.

- Kelet m�r nem k�pes talpon �llni tov�bb. – � volt az eg�sz �letemben aki nem hazudott nekem. B�r sok mindent nem mondott el, de sosem hazudott – Hikoro, ugyeb�r eml�kszel r�, � volt az, aki elrabolt t�ged. M�r r�g�ta f�j a foga Keletre, �s most �gy n�z ki, siker�l neki megszereznie.

- �s mi ez ellen semmit nem tehet�nk? – az asztal m�sik v�g�re �ltem le, szembe Sesshoumaruval. Sokan felh�borodtak, hogy merek le�lni, �s k�zbesz�lni a tan�cskoz�snak.

- �gy n�z ki nem – hallom Taro-senseit – ha csak, - �s itt nagyap�ra n�zett.

- M�g t�l fiatal ehhez. M�g nem el�g felk�sz�lt.

- Ezt mondtad, mikor meg�rkezett, �s n�zd meg, p�r h�nap alatt hova jutott el, m�soknak ezek �vekbe telnek.

  Mindenki �rtetlen�l n�zett r�juk, m�g �n is, b�r sejtettem mir�l van sz�.

- Nem �n, nem engedem.

- �s te nem tudn�d visszafoglalni a tr�nt? – n�ztem nagyap�ra. – V�g�l is te vagy a tartom�ny ura, hi�ba halt meg apa, � m�g jogosan nem lehetett kir�ly, mert te m�g nem halt�l meg.

- Nincs meg az elegend� katonai t�mogat�som.

- De csak Kelet r�sz�r�l. – kapcsol�dott be Sesshoumaru is – Nyugat �gy t�mogat t�ged, ahogy csak erej�b�l telik.

  Erre csak b�lint�ssal v�laszolt. A k�vetkez� �r�kba, a haditervet dolgoztuk ki. B�r a tan�cs nagy r�sze, nem n�zte j�l szemmel, hogy k�zt�k �l�k, �s tan�csokat is adok, de nem sz�ltak egy sz�t sem. Ink�bb csak r�nk hagyt�k.

  A v�g�n persze nem sz�letett egyel�re semmi eredm�ny. A terv m�r megvolt, m�r csak meg kellett tervezni, �s v�ghez vinni azt.

  Mikor kivonultunk, nagyapa �s Taro-sensei is egyszerre n�ztek r�m. C�lozva, hogy besz�ljek Sesshoumaruval. B�r �n m�g nem voltam r� felk�sz�lve. B�ztam abban, ha min�l tov�bb halasztom, akkor tal�n egyszer csak sz�lnak, hogy ez csak egy vicc volt, �s nem komoly. Tal�n m�g magamnak is f�lek bevallani az igazs�got.

  Nem besz�ltem vele. A t�meggel egy�tt vonultam ki a teremb�l. Egyed�l Ayu tudta, hogy ezt az eg�szet. Kint a kertben is � nyaggatott.

- Yume, mondd m�r meg neki! Na j� igaz, hogy le fogja harapni a fejed, de komolyabb bajod nem eshet.

- Ahha, �s majd �n leszek a fejn�lk�li lovag, vagy mi? – kicsit bamb�n n�zett r�m. – Van egy ilyen film – sokat mes�ltem neki a j�v�r�l – A l�nyege az volt, hogy egy lovagnak lev�gt�k a fej�t, �s a szelleme a f�ld�n maradt, �s volt a l�, meg �, mint fej n�lk�l. R�viden ennyi.

- Bizarr.

- Megn�zhet� volt, �s bocsi, nem akarok �n is ilyen sorsra jutni.

- Ha megenne, �gesd el, �gyis h�zis�rk�ny lett�l. De t�nyleg! Milyen j�l �sszeillen�tek! A h�zis�rk�ny, �s a a a, mindj�rt kital�lok r� is egy j� jelz�t.

- Hadd csak.

  H�trad�ltem a f�be, �s a felh�ket n�ztem.

- �gyis gyakorol, a t�n�l!

- Nem akarok vele besz�lni, ennyi! Am�gy mi�rt �n mondjam el? �s nekem mi�rt nem f�lt�k elmondani? Ugyan �gy �n is leharaphattam volna Taro-sensei, vagy nagyapa nyak�t! Vagyis fej�t, most ez l�nyegtelen! Mi�rt �n besz�ljek vele? Milye vagyok �n?

- Az ar�ja! – v�gta r� r�gt�n, l�ttam, ahogyan vigyorodik.

- Any�m borogass! Valaki mentsen meg!

- Am�g itt rim�nkodt�l k�tszer is, el tudtad volna neki mondani! Menj m�r!

  M�r szab�lyosan kiab�lt.

  Nem volt mit tennem, elindultam a t�part fel�. Az erd� m�r s�t�t volt, mire meg�reztem a t� illat�t, m�r beesteledett. Ahogy k�zelebb �rtem, meg�reztem Sesshoumaru illat�t is.

  Ayu nem t�vedett, t�nyleg a t�n�l volt, �s t�nyleg gyakorolt. Gondolom � is meg�rezte az illatom, mert mire oda�rtem, m�r befejezett minden gyakorlatot. K�rd�n n�zett r�m, hogy mi�rt zavartam meg.

- Csak k�sz�netet szerettem volna mondani, amit tett�l Kelet �rdek�be. – csak b�lintott. Tudta, hogy nem ez a val�di ok, ami�rt idej�ttem. Nagyot s�hajtottam – Most nem �nsz�ntamb�l j�ttem ide! – fogtam bele – S�t nem is �nsz�ntamb�l fogom neked elmondani, amit nem is nekem k�ne elmondanom, de m�gis �n mondom el neked, mivel r�m er�szakolt�k. B�r sim�n megtagadhatn�m, �s kijelenten�m, hogy nem mondom el, mert nem akarom – mik�zben besz�ltem hadon�sztam a kezemmel. � csak n�zett hogy ny�gjem m�r ki v�gre a k�nomat. – Tudom azt is, hogy ezzel a kijelent�ssel a nyakamat kock�ztatom – b�r azt nem �rtem mi�rt – teh�t, de �gye nem fogsz megenni? B�r lehet, jobban j�rn�l azzal. Teh�t... Ut�lom ez�rt nagyap�mat Taro-senseivel egy�tt. Mint tudod, egyszer meg kell n�s�ln�d, �s hogy nem is te v�laszthatod meg, hanem m�r megszabt�k el�re. H�t igen, csakhogy m�g te sem tudod ki az ar�d. – m�r sejtettem, hogy �rzi, hogy tudja – mondjam ki, vagy k�m�ljelek meg vele? – nem v�laszolt – akkor kimondom. �n vagyok az. – m�lyen a szem�be n�ztem.

  B�r nem l�ttam benne semmi �rzelmet, se az arckifejez�s�n, m�gis �reztem, hogy az aur�ja megv�ltozik. Ha fel is volt k�sz�lve, ha m�g sejtette is, � sem akarta, ugyan �gy, mint ahogy �n sem.

  Nyugodtan �lltam vele szembe. Nem f�ltem t�le, b�r nem is �rtem mi�rt kellett volna, hiszen egy f�rfi nem �thet meg egy n�t, f�leg egy szamur�j, ez erk�lcstelen lett volna.

  M�gcsak most tudtam felfogni a kin�zet�t. F�lmeztelen volt, h�t�n, �s mellkas�n gy�ngy�z�d�tt a verejt�k, ahogy az arc�n is. Nem kev�s gyakorl�s �ra lehet, hogy ezt a szintet el�rje.

  � sem sz�lt semmit. V�rta a v�laszt, azt, amire �n is �gy v�gytam, hogy ez az eg�sz csak vicc, semmi m�s. De nem mondtam. �s � csak tov�bb n�zett, aur�ja egyre jobban v�ltozott meg.