12. r�sz

  Miut�n lesz�lltunk a tet�r�l, nagyapa r�gt�n elkapott engem, �s elvonszolt. Egy szob�ba ment�nk, ahol csak h�rman voltunk. Nagyapa, Taro-sensei �s �n. Le�lt�nk egy asztalhoz. Az ajt� ki volt h�zva �gy l�thattam a t�jat. Magyar�ztak valamit nekem, de nem nagyon figyeltem. Ink�bb csak egy mondatra figyeltem fel: - �s hol volt�l az este? – hallom nagyapa hangj�t.

- A szob�mon k�v�l – mondom hetyk�n, majd r�juk n�zek.

- Azt tudjuk, mivel a katona jelentette, hogy az est�t m�shol t�lt�tted.

- Pontosan – b�lintottam. Nem akartam m�g megmondani, hogy mi t�rt�nt az este – k�z�ltem J�gsz�vvel, hogy nem vagyok hajland� egy idegennel egy szob�ba aludni.

  �s m�g nem is hazudtam, csak nem mondtam el mindent.

- �s ez�rt t�rt�l vissza az � fels�j�be is?

  Csak h�ledezni tudtam. Ezek tudj�k, �s m�g itt vigyorognak.

- De legal�bb nem lesz olyan sz�rny�, ha k�z�lj�k veled, hogy � lesz a f�rjed. – nem tudom hogy most a r�h�g�s�t akarja visszatartani Taro-sensei, de el�g er�ltet�en mondta.

- Hogy mi? – fakadok ki – hogy mim lesz � nekem? Na nem! Ezt most felejts�tek el! Nem megyek hozz�.

  Egym�sra n�znek, majd �rtetlen�l n�znek r�m.

- Nem �rtem – kezdi nagyapa – hiszen az este...

- Nem ugyanaz valakivel egy�tt lenni, �s egy�tt �lni! Ez k�t k�l�n t�voli dolog. Nem megyek hozz�! Legal�bb � tudja?

- Nem! Vagyis csak annyit tud, hogy egy hime lesz az asszonya, de hogy m�g ki nem tudja, hiszen, mint mondtuk, nem voltunk biztos benne, hogy val�ban �lsz, �s hogy val�ban vissza is fogsz t�rni k�z�nk.

  Nem b�rtam tov�bb. H�trad�ltem a fapadl�n. A mennyezetet n�ztem. Gondolkoztam. Az nem lehet, hogy pont vele. B�r m�g mindig jobb, mintha egy vad idegennel, de hiszen �t sem ismerem!

- � mikor fogja megtudni? – k�rdezem halkan.

- Nem hitt�k volna, hogy ennyire meg fog viselni. – kezdi megint nagyapa.

- Nem? Hiszen ismersz, tudod, hogy amit nagyon nem akarok az a h�zass�g.

- Any�d nem volt...- kezden� Taro-sensei

- �n nem anya vagyok. �k m�r kiskoruk �ta ismert�k egym�st. �n meg csak egy hete, vagy m�g annyi ideje sem, nem tudom m�r. De m�g nem v�laszoltatok, � mikor fogja megtudni?

- Nem tudjuk, tal�n ma. Nem tudjuk, hogy neki hogy mondjuk meg. Gondolkoztunk azon, hogy te mondd meg neki.

- T�le tartotok? K�t v�n ap�, akik m�r tapasztaltak, tartotok egy fiatal, b�r er�s, de tisztelet megvan ir�ntatot f�rfit�l. Nevets�ges. �s felejts�tek el, �n nem mondom meg neki!

  M�g mindig a plafont n�ztem, nem v�laszoltak. N�ma csend borult a szob�ra, csak a madarak csiripel�se hallatszott n�ha be. 

  Nagyapa hozz�m l�pett, majd let�rdelt mell�m. Kezeimet megfogta, majd finoman lassan elkezdte leszedni r�la a k�t�st. M�g h�lyagos volt, �gy f�jt, mikor szedte. N�ha az ajkamba harapta, hogy enyh�tsem a f�jdalmat.

- K�v�ncsi vagy r�?

- Dehogy is!

  Taro-sensei els�t�lt mellett�nk, majd magunkra hagyott. Nagyapa gondosan kenegette a sebem.

- Hal�li vagy nagyapa!

- Nem �rtelek. – hagyja abba, �s r�m n�zett.

- Tudod mi t�rt�nt k�zt�nk tegnap este, de nem hogy leszidn�l, hogy szobafogs�gra �t�ln�l vagy egy�b m�s b�ntet�st, szabn�l ki r�m, ink�bb a r�h�g�sed pr�b�lod visszafojtani, mikor l�tod az arcom, �s k�zl�d velem, hogy aki elvette �rtatlans�gom, az lesz a f�rjem – tekintetem elvettem a plafonr�l, �s r�emeltem. – Komolyan ink�bb �n nem �rtelek.

- A szobafogs�g, �s egy�b m�s ilyen eszk�z�k nem seg�ten�nek, hiszen �gysem venn�d komolyan, ahogy a szid�saimat is csak f�l v�llr�l venn�d. Meg egy�bk�nt is az ilyen dolgok nem az �n st�lusom, haszn�ljam a j�v� sz�kincs�t. Hogy az igazat megvalljam azt hittem hamarabb fog megt�rt�nni, b�r amire nem sz�m�tottam az a mostani reakci�d, hogy �gy fogod fogadni a h�rt. Lehet, hogy v�rni kellett volna m�g vele.

- Nem lehet, hanem biztos. – mosolygok r� nyugtat�an – de nyugi, valahogy t�l teszek rajta. B�r nem �rtem, mi�rt kell az � asszony�nak lennem?

- Ap�itok, mint tudod nagyon j�ba voltak, �s �gy gondolt�k, ha a gyermek�ket egym�s�hoz adj�k, felt�ve, ha azok k�l�nb�z� nem�ek, akkor a k�t ter�let �sszekapcsol�dik, �s �gy egy ha nem is �letre sz�l�, de sok�ig tart� b�k�t hozhatnak l�tre azokon a vid�keken.

- M�g meg sem sz�lettem, de m�r a sorsom felett d�nt�ttek, de kedvesek – h�zom el a sz�m.

- Ne feledd, hogy �let�ket adt�k �rted! – figyelmeztet nagyapa.

- Tudom, tudom, b�r nem �rtem, ha engem is vesz�tettek volna el engem, �k �lhettek volna tov�bb, �s tal�n �j l�nyuk sz�letett volna.

- �k ahhoz t�ls�gosan szerettek, hogy ak�r ilyet is gondoljanak. – tov�bb kenegeti kezem, majd bek�ti. – viszont egy id�re eltiltalak a harct�l.

- Mi? – gyorsan vonom magam �l�helyzetbe. – nem teheted nagyapa!

- Ha nem akarod, hogy a sebeid felszakadjanak, �s hogy a kezeid is tov�bb roncsol�djon, akkor jobb, ha elfogadod. Taro most besz�l Minoruval, hogyha m�g csellel pr�b�ln�l, meg gyakorolni ne tudj!

- Na de! Nagyapa! Akkor mit csin�ljak?

  Csak nevetett. – Olvass, pihenj, vagy pr�b�lkozz megbar�tkozni a gondolattal, hogy hamarosan m�r asszony leszel.

  Elh�zom a sz�mat. Nagyapa gonoszul magamra hagyott. Amint m�r �reztem, hogy nincs a k�zelben, gyorsan felpattantam, �s ahol gondoltam Minorut oda rohantam. Ott is tal�ltam �ket, a gyakorl� terembe. Lihegve n�ztem r�, mik�zben megt�maszkodtam az ajt�f�lf�ba.

- Elk�st�l, m�r besz�ltem Taroval! Teh�t nem gyakorolhatsz, maximum n�zhetsz minket.

- Nem tudn�d m�gis,

- Nem! – v�gta r� Ayu – most az a legfontosabb, hogy fel�p�lj.

- De nyugodj meg fogsz gyakorolni, csak nem fizikailag. – kicsit h�ly�n n�ztem r� ez�rt magyar�zkod�sba kezdett. – szellemileg fogunk edzeni veled. Nagyap�d elmondta, hogy ink�bb fizikailag edzetett, �gy a t�bbi k�pess�ged a h�tt�rbe szorult, mint p�ld�ul a kit�n� szagl�s, hall�s, vagy hogy felvedd a val�di alakod.

  Le�ltem hozz�juk. – A val�di alakom?

- Igen, a val�di alakod. Az emberi test, minden d�monnak, csak egy haszn�latra mondhatjuk �gy, hogy „kapott” teste. A val�di az az alakja. Mint nekem vagy Ayunak a kutya, �gy neked a s�rk�ny. A d�monok nagy t�bbs�ge nem is tudja felvenni az emberi alakj�t, mert olyan gyeng�k, �s nem b�rn�k fent tartani, ez�rt is mondj�k, hogy azok a d�monok, akiknek emberi alakjuk van, azok a veszedelmesek. B�r n�lad ez ford�tva lesz, m�g nek�nk a test�nk megtart�s�ba vetj�k a legt�bb energi�t, mit az elej�n nagyon f�raszt�, �gy szokunk hozz�, �s csak ritk�n k�v�njuk a val�di alakunk, �gy n�lad ink�bb a val�di alakod lesz neh�z megszoknod, de ha sokat gyakorolunk, akkor siker�li fog egy id� ut�n. De ne sz�m�ts arra, hogy egyb�l menni fog, eleinte m�g csak testr�szeid fognak �tv�ltozni, mint p�ld�ul a f�leid, a karod, a sz�rnyad fog kin�ne, vagy a farkad. De n�lad, mint s�rk�ny, fogjuk tudni szab�lyozni, hogy ha kell, egyszerre, csak egy r�szed v�ltozzon �t. Teh�t ha csak a sz�rnyadra van sz�ks�ged, de nem akarsz teljesen �tv�ltozni, akkor csak a sz�rnyad fog kin�ni. �rted?

  Hevesen b�lintok. Megbesz�lt�k, hogy mikor fogunk el�sz�r „edzeni”. Nagyon feldobott ez, amit hallottam! Minden edz�snek egyform�n tudok �r�lni.

  A falhoz �ltem, �s n�ztem, hogy gyakorolnak, n�ha az�rt nekem is megengedt�k, de csak egyszer�bb gyakorlatokat, amikbe nem er�ltetem meg magam annyira. D�l k�r�l be is fejezt�k.

  Elb�cs�ztam t�l�k, majd elindultam s�t�lni. N�h�ny �r�s s�ta ut�n, amit a kast�ly k�r�l tettem, egy �rdekes helyre tal�ltam. Egy r�gi elhagyatott h�zra tal�ltam az erd�ben. Gy�ny�r� r�szen volt, k�r�s-k�r�l f�k, �s vir�gok voltak, b�r n�melyik gondozatlan.

  Bel�ptem a h�zba. Rendezett volt, b�r a t�rgyak, �s m�r a fa is megkopott volt. Nem nagy h�z volt, de m�gis gyorsan el lehetett benne veszni. Az egyik szob�ba r�gi k�nyveket tal�ltam.

  Let�rdeltem a futon mell�, ahol a k�nyvek voltak. Az egyiket felcsaptam, de abb�l csak sz�llt a por. Nagyon r�gen j�rhattak itt. Viszont ann�l �rdekesebb dolgot tal�ltam. Egy napl�nak n�ztem. Nem kellett sok�ig olvasnom, hogy r�j�jjek, hogy any�m napl�j�t olvasom. B�r nem �rtem, hogy ker�lt ide, vagy �n, de mindenesetre �r�ltem neki. Megfogadtam, hogy senkinek nem fogom elmondani, hogy mit tal�ltam. Kimentem, majd let�rdeltem a torn�cra, egy kis asztalhoz, majd elkezdtem olvasni.