11. r�sz

  Kopog�s n�lk�l nyitottam be. Nyitottam, ink�bb rontottam. Amikor kinyitottam, ugyanazzal az er�vel z�r�dott be m�g�ttem.

- M�gis mit k�pzelsz magadr�l? Tudtommal jogom van ahhoz, hogy egyed�l aludjak, �s nem holmi test�r�k mellett! Engem tal�n nem kellett volna megk�rdezned.

  Csak most l�ttam, hogy Sesshoumarun csak egy hakama van. Fels�test�t nem bor�tja semmi. Azt mindig is gondoltam, hogy izmos lehet, hiszen sokat harcol, de hogy ennyire. Miket is gondolok? Gondolatba megr�ztam a fejem, �s a szem�be n�ztem.

- Az�rt adtam mell�d test�rt, hogy ne t�rt�njen meg...

  Nem engedtem, hogy befejezze.

- Oh, k�pzeld, tudok magamra vigy�zni! – kezdtem ideges lenni.

- Val�ban? – h�zza fel egyik szem�ld�k�t. – nekem a m�ltkor nem �gy t�nt, nem vitatkozom tov�bb.

- �n viszont igen! Nem vagyok hajland� egy idegennel egy szob�ban aludni.

- � nem is aludni fog.

- De �n igen! �s azonnal vondd vissza a parancsot, vagy, vagy addig m�g kital�lom, hogy mit teszek!

- De nem fogom visszavonni.

  Na ez m�r k�sz! Ez m�r a pof�tlans�g hat�ra! M�gis, m�gis mit k�pzel ez mag�r�l?

- Tudtommal van k�z�m ahhoz, hogy kivel aludjak nem? S�t tal�n az �letemhez is van egy kis k�z�m!

- Ne gyere megint azzal, hogy egyrang�ak vagyunk – mondta fenyeget�en.

- Pedig pont arra k�sz�ltem. �thurcoltatt�l egy m�sik szob�ba, azt m�g „elfogadtam”, de hogy egy test�rt �s mell�m, tuszkolja, azt m�r nem hagyom! S�t m�r att�l sem lep�dn�k meg, ha kider�lne, hogy a k�t ninj�t te k�ldted r�m, hogy meg�less, �s miut�n meg�zent�k veled, hogy nem tudnak engem olyan k�nnyen is v�gezni, elj�tt�l �rtem, mint „h�s megment�”, hogy azt �ll�sd be, te milyen j�� vagy, hogy megmented a tehetetlen, nagysz�j� hercegn�t!

  Tov�bb m�r nem tudtam mondani. Siker�lt Sesshoumarut felh�znom. Gyorsan t�rt�nt az eg�sz, szinte �szre sem vettem. Az egyik pillanatban egy l�k�st �rzek a v�llamon, a m�sikban meg m�r a faln�l �llok, l�legzetemet pr�b�lom helyrerakni, Sesshoumaru meg v�szes k�zels�gben �ll velem szemben. Tenyereivel a fejem mellett t�maszkodik a falon. Ler� r�la, hogy ideges.

- Na idefigyelj! Akik �rted j�ttek az�rt akartak meg�lni, hogy ut�na nyugodt sz�vvel foglalj�k el Keletet. Ha �n akarn�m elfoglalni, nem v�rtam volna meg, hogy visszagyere, hanem mindenkit lem�sz�roltam volna, �s �gy foglaln�m el keletet!

  Hangja hideg, n�z�se olyan mint mindig. �lltam a tekintet�t.

  A k�vetkez� esem�ny is gyorsan t�rt�nt. Sesshoumaru a k�ny�keit hirtelen roggyantotta be, majd megcs�kolt. Harapd�lta a sz�mat. K�zben derekamat �lelte �t, �n meg a nyak�t. Egym�s ajkait harapd�ltuk, vad cs�k k�zben n�ha a fogaink is �sszekoccantak. �tt�rt a nyakamra. Olyan mint egy kutyaanya, aki fog�st keres a k�lyk�n, hogy fel tudja emelni, �s biztons�gban vinni. J�gsz�v is �gy harapd�lta a nyakam.

  Elindultunk t�ncolva az �gy fel�, k�zben cs�kot v�ltottunk, �s szedt�k le a m�sikr�l a ruh�it. V�g�lis egyik�nknek sem volt neh�z dolga. Rajtam csak egy k�nny� kimon� volt, rajta meg egy hakama.

  Lefektetett az �gyra �vatosan. Szokatlan volt t�le, majd fel�m hajolt. �vatosan sim�totta v�gig k�zfej�vel a testem. Beleremegtem, b�r�m libab�r�s lett. Fejemet h�trahajtottam, �s becsuktam a szemem. �reztem Sesshoumaru forr� lehelet�t a b�r�m�n, �s hogy egyre halad le. Pr�b�ltam megtartani a j�zan eszem, de nem tudtam. Elvesztem J�gsz�v karjai k�z�tt.

  Mell�g�mb�ly�dtem �s pr�b�ltam elaludni, kev�s sikerrel. Az elm�lt est�re gondoltam. �tkarolt. Teh�t � sem aludt. Feln�ztem r�. Engem n�zett. Hosszan n�zt�k egym�st. A b�r�m libab�r�s lett, de most a hidegt�l. J�gsz�v fel�lt, �s az �gy v�g�be sz�m�z�tt takar��rt ny�lt. Visszafek�dt, �s betakart. Mindkett�nket.

- Akkor sem fogok egy test�rrel egy szob�ba aludni! – kezdtem megint bele.

- Ne kezd el megint. Azt hittem ezt m�r megbesz�lt�k.

- T�ved�s! Te besz�lted meg magaddal. Az�rt, mert �gyba b�jtam veled, nem jelenti azt, hogy ezzel kapcsolatba is beadtam a derekam.

  Csak s�hajt�st hallottam fel�le, majd oldalra fordult, k�z�lve velem, hogy most m�r hagyjam b�k�n, ezzel. Hozz�d�rg�l�dtem.

- Ki hitte volna, hogy a rideg, a kegyetlen, a Nagy Sesshoumaru tud olyan is lenni, mint ma este. – sim�tottam v�gig kezemmel a h�t�t.

  Csak morg�s j�tt fel�le.

- Ne morogj, ez az igazs�g, �s igen, ezt most m�r mindig az orrod al� fogom d�rg�lni.

  Megfordult, majd h�tamra d�nt�tt �s fel�m hajolt.

- Ha meg mered tenni, esk�sz�m meg�llek.

- Lehet pr�b�lkozni. – vigyorodok el – viszont eszem �g�ban sem lenne elmondani. Annyira idi�ta nem vagyok! De ha �gy is lenne, az is biztos, hogy nem m�sok el�tt tenn�m.

  Most �n fordultam el, az s�t�t�tett ablak ir�ny�ba, �s l�ttam hogy m�r a nap kezd felj�nni.

  Kib�jtam Sesshoumaru al�l, majd elkezdtem �lt�zk�dni. A nadr�g ut�n, a fels�m�rt ny�ltam volna, de Sesshoumaru gyorsabb volt.

- Hova-hova?

- Tudod kezd felj�nni a nap, �s nem lenne szerencs�s, ha egy �gyban l�tn�nak minket. �s most k�rem vissza fels�met.

- �s ha nem adom? – �letemben most l�ttam el�sz�r elvigyorodni.

  Megvontam a v�llam. Odamentem a szekr�ny�hez, �s onnan k�lcs�n�ztem egy fels�t. Majd az ajt� fel� indultam. De � ism�t gyorsabb volt, �s meg�llt el�tte. M�r untam. S�hajtottam.

- Mit akarsz m�g? – n�ztem fel r�.

- Te is tudod. A mai est�t nem tudjuk eltitkolni. M�r csak az�rt sem, mert egym�son a van a m�sik illata.

- majd lemoslak magamr�l. Meg ha megtudj�k, akkor is mi van? K�t fiatal gyerekek vagyunk m�g. Term�szetes, hogy �gy viszonyulunk egym�shoz.

- Oh, teh�t akkor m�sokkal is, p�ld�ul Minoruval is �gyba b�jn�l, csakhogy haszn�ljam a te szavad.

  Feln�ztem r�. De azzal is majdnem meg�ltem.

- Idi�ta. Nem �gy �rtettem, te majom, �s ha most megengeded, visszamenn�k az �n egyetlen dr�ga test�r�mh�z – mosolyogtam r� g�nyosan.

  Lehajolt hozz�m, de csak a nyakamat cs�kolta meg. El�llt az utamb�l, �s szabadj�ra engeded. K�nyelmes temp�ba indultam vissza a szob�mba. Nem volt mi�rt sietnem. De �gy is hamar vissza�rtem. A katona m�g bent volt.

- Most m�r elmehet. Pirkad.

  A katona csak meghajolt, majd kiment. Az �lt�z�ke alapj�n nem egy kezd�t k�ldhettek, hogy v�djen.

  A f�rd�be mentem. Legal�bb f�l �r�ig zuhanyoztam. Biztosra akartam menni, hogy J�gsz�v illat�t lemostam magamr�l. Egy t�r�lk�z�t magamra tekerve l�ptem a szob�ba. Furcsa, hogy most nem volt ott senki. Ak�rh�nyszor kij�v�k, mindig van itt valaki, de most senki. Gyorsan fel�lt�ztem. Sesshoumaru fels�j�t, gondosan �sszehajtogattam, majd beraktam a szekr�nyembe. Elcsod�lkoztam magamon. Nem szeretem. Az m�g t�l korai lenne. Ink�bb m�g csak vonz�dom hozz�. Kamik! Ki hitte volna, hogy ilyen r�vid id� alatt, mi ketten vonz�dunk, majd egym�shoz.

  Kimentem az erk�lyre, �s le�ltem a korl�tra. Innen pont nem l�ttam a napfelkelt�t. Felugrottam a palota tetej�re. Onnan n�ztem az egyre vil�gosod� t�jat. M�g n�ztem, v�gig Sesshoumarun gondolkoztam. Valahogy m�g mindig hihetetlennek t�nt a m�lt este. Hiszen kett�nk k�z�l � az er�sebb. F�leg az �rzelem kinyilv�n�t�s ter�n. Ha valaki, akkor � az, aki mag�ba z�rk�zik, aki mindenkit eltasz�t mag�t�l. K�v�ncsi vagyok mi�rt. Igen, �n is ilyen vagyok, de �n sz�leim miatt. Vajon � is? K�v�ncsi vagyok, mi t�rt�nt, a sz�leivel. De h�t ez nem r�m tartozik.

  H�trad�ltem a cserepeken. Egyik l�bam felh�ztam. A kezemet a tark�m al� raktam. B�r�nyfelh�k jelentek meg az �gen. A sz�l l�gyan f�jt. Nemsok�ra v�ge a ny�rnak. J�n az �sz, majd a sz�rke t�l.

  Cserepek z�rrentek meg f�l�ttem. Fel�ltem, majd h�tran�ztem, t�mad�sra k�szen. Minoru n�zett r�m csod�lkoz�n.

- Miel�tt megk�rdezn�d, napot j�ttem n�zni, csak k�zben elgondolkoztam. – mondtam gyorsan, majd visszahelyezkedtem a k�nyelmes p�zomba.

- Nah�t te tudsz olyat is. – vigyorodott. Le�lt mell�m. – na tess�k, most lebuktatt�l. Eddig senki nem tudott, arr�l hogy ide szoktam felj�rni. Ez az �n mened�kem. Erre te meg lebuktatsz. – mondja gyermeki s�rt�d�tt hangon.

- Ha ennyire f�lsz, nem fogom senkinek sem elmondani.

  R�n�ztem, majd Sesshoumaru mondata jutott eszembe „Oh, teh�t akkor m�sokkal is, p�ld�ul Minoruval is �gyba b�jn�l, csakhogy haszn�ljam a te szavad.” Ahogy n�ztem, musz�j volt elr�h�gn�m magam. Nem tudtam visszatartani. Egyszer�en nem ment. Minoru csak n�zett, nem tudta, mi�rt nevetek. �n csak legyintettem, majd k�nnyes szemmel r�n�zek, �s pr�b�ltam komolyan n�zni r�.

- A te dr�ga egyetlen bar�todnak, volt egy besz�l�sa, �s csak azon nevettem. – t�bbet nem mondtam neki.

  Ezut�n csak besz�lgett�nk. Sok mindenr�l. Elmes�ltem, az eddig �lm�nyeimet, de a m�lt est�r�l hallgattam.