10. r�sz

  Nem tudom mennyi id�, telhetett el, tal�n elaludtam, de m�r csak arra eszm�ltem fel, hogy Sesshoumaru nincs mellettem. A nap m�r lemen�ben volt.

  Nem igaz! Hogy mostan�ban mennyit alszok! �gy el fogok szokni a harct�l! Nem mintha a mostani �ps�gembe �ppen tudn�k valamennyit is gyakorolni.

  A kezeimre n�zek, �s l�tom, hogy azok teljesen be van k�tve, a testem sz�mos r�sze is.

  Ezt az „idilli” pillanatot a hasam korg�sa t�rte meg. Te j� �g! Mikor is ettem �n utolj�ra? Mi�ta idej�ttem a palot�ba tal�n csak k�tszer, ettem, h�t igen a fogs�gban nem nagyon kaptam enni, �s m�r egy hete alszok, vagyis aludtam.

  Fel�lltam �s elindultam a kast�ly ir�ny�ba, de bent m�r r�j�ttem, hogy nem tudom, hol van a konyha! Az ok�, hogy Kirievel m�r egyszer elmentem, de akkor nem jegyeztem meg! �gyl�tszik Fortuna most velem van. Ayu j�n velem szembe a folyos�n, odamegyek hozz�.

- Szia Ayu...

- Te j� �g! Kamik! – n�zett v�gig rajtam. – Taro mondta, hogy k�sz�lj�nk fel a lehet� legrosszabbra veled kapcsolatban, de ez m�g ann�l is rosszabb! Hogy n�zel ki! Kamik seg�tsetek! Az alakod! M�r szinte �tl�tok rajtad! Az arcod is! Mint egy csontv�z lassan �gy n�zel ki...

- �pp ez�rt k�rem a seg�ts�ged! – fojtom bel� a sz�t. – most m�r t�nyleg k�ne valamit ennem. Megmutatn�d, hogy hol a konyha, mert h�t siker�lt elfelejtenem.

  Nem sz�lt semmit, csak b�lintott. Karomat megragadta �s elkezdett vonszolni, nem mintha �n nem tudtam volna magamt�l menni. Pr�b�ltam megjegyezni az �tvonalat. �sszesen h�rom folyos�n ment�nk v�gig. Az els� folyos�n balra fordultunk, majd a k�vetkez� hossz� folyos� fel�n�l jobbra. Ayu olyan gyorsan vette be a kanyart, hogy �pphogy csak talpon maradtam. �s az utols� folyos� v�g�n�l hirtelen meg�llt egy ajt�n�l, itt is csak a szerencs�n m�lott, hogy nem mentem neki, hanem siker�lt f�keznem. Benyitott a konyh�ba. Ott m�r szinte senki nem volt.

- Nem szoktak vacsor�t f�zni. Ha f�znek is, akkor is csak akkor, ha arra Sesshoumaru k�ri. Mint tudod a d�monok sok�ig kib�rj�k t�pl�l�k n�lk�l, de nem egy h�napig, mert akkor azok �gy j�rnak mint te!

  Le�ltetett egy p�rn�ra, majd el�m tett egy t�ny�r rizst �s halat.

- Bocs�nat de csak ennyi maradt.

- oh, hadd nekem ennyi egyenl�re b�ven el�g!

- �s megk�rdezhetem, hogy mi t�rt�nt veled? Mert Taro csak annyit mondott, hogy fogs�gban volt�l, de t�bbet nem mondott. De ha nem akarod akkor nem kell elmondanod.

  Elmondtam neki mindent, egy m�sodpercet sem hagytam ki, nem sz�neztem ki. Eleinte csak sz�rny�lk�d�tt, majd pedig d�h�s lett.

- M�g szerencse, hogy Sesshoumaru r�j�tt, hogy hol vagy. B�r az �r�k rejt�ly marad, hogy honnan tudta. Az eg�sz palota t�ged keresett, de ezt szerintem Taro elmondta. De nem tudom, hogy azt igen, hogy Azt mondta Sesshoumaru, hogy maradjunk itt, �s ne menj�nk ut�na! De az is lehet, hogy csak v�letlen�l tal�lt r�d, de b�rhogy is volt, az a l�nyeg, hogy most m�r itt vagy, ha nem is �ps�gben.

  M�r befejeztem az ev�st, gyorsan elmostam a t�lat, majd elindultunk kifel� az udvarra.

  Kint le�lt�nk egy padra. Egy ideig mindketten hallgattunk, majd � kezdett el besz�lni.

- Nem voltak valami j� sz�leim. Kicsi koromban, olyan, 9 �ves koromban elsz�ktem t�l�k. Ut�na az utc�kon �ltem. Loptam, csaltam, hazudtam, verekedtem. �letben akartam maradni, �s ahhoz ezek sz�ks�gesek voltak. Az ilyen tolvajokat �ltal�ban elkapt�k, �s bez�rt�k �ket. �n is t�rv�nyk�zbe ker�ltem. K�t katona kapott el, akkor m�r 13 �ves voltam. R�gtam, karmoltam, haraptam, nem engedtem, hogy elkapjanak. De �k voltak er�f�l�nybe. Elkaptak, majd megvertek, ut�na vonszoltak a palot�ba. Vallattak, cell�ba z�rtak. Azt�n egy nap Taro lej�tt hozz�m, gondolom sz�ltak, hogy nem b�rnak velem – itt elneveti mag�t. – el�g heves term�szetem volt. Ezt Taro is tudta. Mindv�gig nyugodtan besz�lt velem, ami engem nagyon felh�zott. Elmondtam neki mindent. Ekkor k�rdezte, nem akarok e visszamenni a csal�domhoz. �n csak r�h�gtem, hogy ha vissza akarn�k, akkor m�r r�g visszamentem volna. Megsajn�lt, �s mag�hoz vett. Ut�na l�nyak�nt pr�b�lt nevelni. Nekem az elej�n nem tetszett, �s mindig keresztbe h�ztam sz�m�t�sait. Azt�n egy nap megk�rdezte, nem akarok e a hadseregbe harcolni. Ekkor ismertem meg Minorut. A hadsereg tagja m�g nem lehetek, de Minoru kitart�an eddz velem. Nemr�g azt mondta, ha ilyen gyorsan fejl�d�m, akkor hamarosan beker�lhetek a seregbe. – ujjong, majd h�trad�l a padon, �s a csillagokat n�zi. – Sokat v�ltoztam az�ta, de a g�tl�saim, amiket fel�p�tettem a n�gy �v sor�n, nehezen, vagy nem is tudtam lebontani. 19 �ves vagyok. Ezt most csak az�rt mondtam, el hogy tudd, rengeteget fogsz itt v�ltozni. Vagyis r�m Taro �s Minoru nagy hat�ssal voltak. Neveletlen, pof�tlan gyerek voltam. B�r ha sok id�t t�ltesz egy�tt Sesshoumaruval, akkor tal�n siker�l majd ilyen kegyetlennek maradnod...

- Nem gondoltam volna, hogy ezt gondolod r�lam. De azt is sz�m�sd bele, hogy az id�m�l�s�val is v�ltozol.  Lehet, hogy Taro-sensei, �s Minoru is hat�ssal voltak r�d, de ugyan�gy hat�ssal van r�d az id�m�l�sa is. �s tudom, hogy fogok v�ltozni, hiszen mindenki v�ltozik. Ez ellen sok�ig harcoltam is. Mondtam �n mindig nagyap�nak, hogy �n bizony nem fogok v�ltozni, �s mindig ilyen maradok! De h�t t�vedni d�moni dolog. – mosolygok Ayura – M�r eg�szen kezdek hozz�szokni, ahhoz hogy nem i ember, vagyok, hanem d�mon. Eleinte fura volt, nem is akartam elhinni, de m�r el is hittem. Otthon soha nem tartoztam sehova. Volt egy bar�tn�m, de � elk�lt�z�tt. Ut�na k�lt�zt�nk mi is el. �s akkor cs�ppent�nk, vagyis �n ide. De most m�r akkor �rtem, mi�rt volt az, hogy sose �reztem magam oda. De ezt most nem nagyk�p�s�gb�l mondom, nehogy azt hidd!

  Elneveti mag�t, majd megr�zza a fej�t, jelezve, hogy nem hiszi.

  M�g sok�ig besz�lgett�nk mindenf�l�kr�l. J�kat nevett�nk egy�tt. �lveztem a t�rsas�g�t! Sokmindent elmondtunk egym�snak. De hamar elf�radtunk.

  A szob�mban furcsa l�tv�ny fogadott. Egy talpig fegyverbe �lt�z�tt katona �llt az erk�lyem ajtaj�ban. Tudatta velem, hogy Sesshoumaru nagy�r k�ldte, hogy vigy�zzon r�m, nehogy �gy j�rjak, mint a legut�bb.

  Felment bennem a pumpa. „M�gis mit k�pzel ez mag�r�l? Azt hiszi, hogy b�rmihez joga van?” �s m�g ehhez hasonl� gondolatokkal rohantam a „nagy�r” szob�ja fel�.