9. r�sz

  Az els�, amit �szleltem, hogy iszonyatosan f�j a fejem. A fejemhez kaptam volna, de mind a k�t kezem s�ly alatt volt.

  Kinyitottam a szemem. A szob�ban – b�rha lehet �gy nevezni – f�lhom�ly uralkodott. Kezeimen bilincs, mely vasl�ncokba torkolt, �s a falban t�nt el a k�t oldalamn�l. Pont nem �rtem el a fejem. Elkezdtem r�ncig�lni a l�ncokat, de nem tudtam kit�pni a falb�l azokat.

  Hideg k�padl�n �ltem, a h�tamat is a hideg k�falnak vetettem. Feln�ztem. A szemembe vil�g�tott a hold. Velem szembe egy kis ablak, melyen r�csok voltak, nagyon magasan volt.

  Teh�t egy b�rt�nben vagyok. Visszaeml�keztem, hogy mi t�rt�nt. A nindzsa. Azt hittem, ha visszaeml�kszem, akkor nem fog f�jni a fejem, de az m�g mindig sajgott.

  Az ajt�ban kulcscs�rg�s hallatszott, majd nyikorogva kiny�lt. Egy magas bord� haj�, k�k szem�, ny�l�nk, hossz� arc�, keskeny orr�, m�g keskenyebb ajk�, g�dr�s �ll� f�rfi l�pdelt be. M�g�tte m�g l�ttam szem�lyeket, de azokat m�r nem tudtam megfigyelni, mivel a f�rfi bez�rta az ajt�t.

- V�gre hogy felkelt, keleti hime! M�r lassan egy napja alszik.

  Mi?? Egy napja?? Az meg hogy lehet? Olyan er�s �t�st kaptam volna?

- De m�r mit sem sz�m�t, hiszen a kez�nkben van! A kulcs. A kulcs a hatalomhoz. Ha meg�lj�k az utols� keleti…

- �s m�gis hogyan? Azt hiszi, hogy olyan k�nnyen meg�lhet? – v�gtam a szav�ba. Undorodtam t�le. – Maga itt a nagyf�n�k igaz? H�t l�tszik is mag�n. Amilyen undor�t�an n�z ki, annyira ostoba is.

- Maga meg mir�l besz�l? – sziszegi.

- Val�ban k�v�ncsi r�? Na l�ssuk csak, ha engem meg�l, annak semmi �rtelme, hiszen a nyugatiak, bossz�t �llnak, �s tudja mi�rt? Mert van egy szerz�d�s a k�t ter�let k�z�tt. – nagypapa sokat mes�lt err�l, b�r nem tudtam, mi�rt mondja, mindig a m�lt id�be, de most m�r tudom. – Ha az egyik tartom�nyt, valami csoda folyt�n elfoglaln� egy nem oda ill� szem�ly, a m�sik habbakoz�s n�lk�l menne a „megment�s�re”. Nem tudom, hogy az agya, hogy tudta felfogni, de semmit nem �r el azzal, hogy engem elrabolt, r�ad�sul ilyen gyal�zatos, gennyes m�don. Kelet sosem lesz a mag��, e fel�l biztos�tom. 

  Nem tudtam folytatni, mert hatalmas pofont adott nekem. Siker�lt felh�znom. F�lmosolyra h�ztam a sz�mat. Mikor l�ttam a mosolyom, egy kis k�st h�zott el�. Tudtam, mire k�sz�l, �s nem akartam megv�rni a v�g�t. Megkapaszkodtam a l�ncokba. Az egyik l�bamra helyeztem a tests�lyomat, majd a m�sikkal kir�gtam a k�st a kez�b�l. Miel�tt m�g feleszm�lhetett volna a m�sik l�bammal a has�ba r�gtam. Ezzel siker�lt elt�vol�tani magamt�l, de a sikeres landol�st m�r nem tudtam v�ghezvinni. Kem�nyen �rtem f�ldet.

  A f�rfi sziszeget. El�m �llt, majd a torkomn�l fogva felemelt. Nem tudtam r�gni. Megb�nultam. A f�rfi k�zben kaj�nul vigyorgott. Szemeimet csak �sszesz�k�tettem. �reztem a nyakamon a szor�t�st, �s f�jt. De pr�b�ltam nem adni jel�t. A m�sik kez�vel el�bb a hasamba �t�tt. Musz�j volt �sszeg�rnyednem, de nem tudtam. Csak egy kis halk ny�g�st hallattam. Azt�n az arcomba csapott. �reztem a s�s v�r �z�t a sz�mba. Szemeimbe k�nnyek sz�kkentek a f�jdalomt�l. M�g miel�tt �jra meg�thetett volna az ajt� ism�t nyikordult.

- Watasura! Fejezd be! – hallottam egy m�ly, nyugodt hangot.

  A f�rfi elengedett. Ism�t f�jdalmasan �rtem f�ldet, de legal�bb megsz�nt a nyakam k�r�li elviselhetetlen f�jdalom. Feln�ztem. A k�t alak besz�lgetett, de nem tudtam mir�l. Nem b�rtam felfogni. A f�rfi kiment. Az maradt bent, aki meg�ll�totta. Odaj�tt hozz�m, majd leguggolt el�m.

- Sajn�lom keleti hime, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt kell vend�g�l l�tnom. – lenyeltem a v�rt a sz�mba. – Igaz�n sajn�lom amit Watasura tett �nnel, ezek nem voltak benne a sz�m�t�saimba.

- akkor mik voltak benne?

- Csak az, hogy t�ged elrabolunk. Fut�t�zk�nt terjedt, hogy te m�g �lsz, �s nem halt�l meg, mint ahogyan azt sokan hitt�k. Kaptunk az alkalmon �s �gy tal�n v�gre eny�m lehet Kelet!

- Teh�t maga a nagykutya? – undorodtam el – V�g�lis maga �rtelmesebbnek t�nik, mint a m�sik.

  � is magas volt. Ez�stsz�n� haja volt, ak�r csak Sesshoumarunak, de vele ellent�tben ennek a f�rfinak lila szemei voltak. Homloka magas. Orra m�r b�nt�an egyenes, arca hossz�k�s, ajkai d�sak, �lla sz�gletes. Nyaka hossz�, a t�bbit meg nem tudtam felm�rni, mivel a pal�stja ami fekete volt elfedte.

- Igen, �n vagyok az, de h�vj nyugodtan Hikononak!

  Ink�bb nem sz�ltam semmit. A l�ncaimhoz ment, majd engedett rajtuk, �gy m�r k�nyelmesen el�rtem az arcaimat, aminek igen h�l�s voltam. Majd kiment.

  Visszafek�dtem a f�ldre, pr�b�ltam aludni, h�tha azzal is elm�lnak a f�jdalmaim.

  Nem tudom mennyi id� telhetett el, am�g itt voltam. Watasura minden nap megl�togatott, � szerinte egy kis vereked�sre, ami egyoldal� volt, hiszen engem mindannyiszor megb�n�tott. Egy ilyen alkalom ut�n r�k�rdeztem, hogy a nagykutya tud e az ilyenekr�l, de � csak hetyk�n felelte, hogy amir�l nem tud az nem is f�j neki. Teh�t illeg�lisan vert, a saj�t sz�rakoz�s�ra. N�h�ny napnak t�n� id� ut�n, hamar felfedeztem, hogy arcom dagad, �s a testem is k�k lila foltokban t�nd�k�l. Nem tudom meddig b�rom �gy.

  Az egyik d�lut�n arra lettem figyelmes, hogy kintr�l hal�l�v�lt�seket hallok. De nem voltak hangosak, mintha befogt�k volna a sz�jukat. �gy nem hiszem, hogy messzire elhallatszottak volna. Az ajt� nagy reccsen�ssel t�rt be. A f�ld�n fek�dtem, el�ttem a kezeim, nem b�rtam mozdulni, vagy tal�n csak nem akartam. Egy alakot l�ttam, aki siet hozz�m. Nem ismertem fel. Lehajolt hozz�m. Aranys�rga hideg szemek, melyekbe n�h�ny ez�st�s-k�k hajsz�l l�g. Sesshoumaru!

  Elmosolyodtam. Az egyik kezemmel �vatosan meg�rintettem, hogy nem csak �lmodom, �s t�nyleg itt van. Mikor hozz��rtem vettem csak �szre, hogy a kezeim, az �r�k�s karmol�st�l, a k�falba val� kapaszkod�st�l, h�lyagosodtak fel.

- Ostoba onna! – hallottam a hangj�t is. Nem foglalkoztam most vele, hiszen itt van! �rtem j�tt! Hazavisz!

  Az �les karmaival, pillanatok alatt elv�gta a l�ncot, de a bilincs m�g a kezemen volt. Seg�tett fel�llni. A v�lla f�l�tt l�ttam n�h�ny elmos�d� alakot.

- Sesshoumaru – leheltem.

  Nem sz�lt semmit, csak a falnak t�masztott, megfordult, majd n�h�ny mozdulattal v�gzett a betolakod�kkal. Egy f�nyes egyenes fonalat l�ttam. Mintha ostor lett volna. Lehet, hogy csak k�pzel�d�m?

  Meg fogta a kezem majd elkezdett h�zni. Nem b�rtam sok�ig, sz�gyenszemre. El�jultam. Csak azt �reztem, hogy valaki gyeng�den megfog.

  Puha van alattam, �s meleg f�l�ttem. A z�rt szemeim f�l�tt f�ny pr�b�l bet�rni. Nincs hideg. Teh�t nem vagyok m�r a b�rt�nbe! �vatosan kinyitottam a szemem, majd oldalra n�ztem. Nah�t! Chinatsu!

  Mire eljutott az agyamig, m�r a nyakamba is ugrott, igaz �n fek�dtem.

- Yume-chan! – hallottam a k�ts�gbeesett hangj�t. �t�leltem. A kezeim, vagyis az ujjaim be voltak k�tve. – Yume-chan! Annyira agg�dtam miattad! Azt hittem m�r sose foglak �jra l�tni!

- Na ne s�rj!- nyugtattam, mik�zben hallottam a h�pp�g�seit. – Nincs semmi baj, m�r itt vagyok!

  A kisl�ny v�lla f�l�tt l�ttam Shizut. Elmosolyodtam, mikor megl�ttam.

- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem.

- Biztos tudni akarod? Nem hiszem, hogy olyan…

- �llapotban lenn�l, hogy fel tud fogni. Pr�b�ld ki, ha nem megy, elmondod k�s�bb.

- Rendben! – b�lintott – Teh�t, �pp aludni akartam, mikor Chinatsu k�ts�gbeesetten j�tt be a szob�mba, hogy te kik�ldted, a szob�j�b�l, mert vesz�lyt �rezt�l. R�gt�n rohantam a szob�dba, de akkora m�r h�lt helyed volt. Sesshoumaru pr�b�lta kiszagolni merre vittek, de egy id� ut�n elvesztette a nyomod. M�sf�l h�t telt el. Pr�b�ltunk r�j�nni, hogy hol vagy. Mindenki nagyon ideges lett az elt�n�sed miatt. V�g�l Sesshoumaru r�j�tt, hogy hol lehetsz, majd meghagyta nek�nk, hogy nem mehet�nk ut�na. Mire vissza�rt m�snap, m�r a karjaiban volt�l. Mondhatni r�mes l�tv�nyt ny�jtott�l, k�v�ncsi vagy r�? – mivel nem v�laszoltam folytattam. – Az arcon, l�pten, nyomon fel volt dagadva, az egyik szemedr�l nem is besz�lve. A testeden nem tal�ltunk olyan helyet, ahol ne lenn�l z�ld-k�k-lila! Az ujjaid felh�lyagosodtak! Most te j�ssz!

  Mik�zben Chinatsu v�gre abbahagyta a s�r�st, fel�lt, �n is k�vettem a p�ld�j�t, �s h�tamat a falnak vetettem. Oda�lt mell�m. Elmes�ltem mi t�rt�nt. Ezut�n magamra hagytam.

  Egy id� ut�n kik�sz�l�dtam az �gyb�l. A h�l�k�nt�sbe mentem ki a kast�lyba. Sesshoumaru keres�s�re indultam, hiszen neki k�sz�nhetem, hogy m�g �lek. Mivel nem tal�ltam a szob�j�ba, gondoltam h�tha kint van a kertbe. �s tal�lt!

  Ugyanazon a padon �lt, mint �n a m�ltkor. Szemei csukva voltak. Ironikus a sors, most �n �lltam el�, hogy a nap eltakarja arc�t. Kinyitotta szemeit. �n r�gt�n m�lyen meghajoltam el�tte, minek hat�s�ra, a nap a szem�be s�t�tt, egy kicsit �ssze kellett sz�k�tenie azokat.

- Arigatou Sesshoumaru-sama, hogy megmentett.

  Nem sz�lt semmit, csak b�lintott, mire �n felegyenesedtem. Kicsit oldalra ford�tottam a fejem, �s �gy n�ztem.

- Honnan tudtad, hogy hol vagyok? – m�g mindig nem v�laszolt. Megad�an s�hajtottam – Akkor megyek is, te is �szrevetted, hogy mostan�ban a besz�lget�seink el�g egyir�ny�ak?

  Megfordultam, �s k�sz�ltem elmenni. A csukl�imon �reztem kezei szor�t�s�t, majd visszar�ntott. Megfordultam, majd a szabad kezemmel a padra t�maszkodtam, nehogy r� essek.  �sszeszor�tottam a fogam, az �rint�sre. A kezeim m�g �rz�kenyek voltak. �gy �lltunk, vagyis csak �n �lltam, vagyis �lltam, �s d�ltem, mik�zben � �lt. M�lyen a szem�be n�ztem. �lltam a n�z�s�t. �s � is az eny�met. Kezeim kezdtek zsibbadni.

- Nem tudom mi�rt r�ntott�l vissza, de a kezeim m�r kezdenek zsibbadni. Mint tudod, tele vannak h�lyaggal az ujjaim.

- Nem tudom ki tudja jobban, te vagy �n! – hallottam m�ly hangj�t, de azok most nem voltak j�ghidegek – Mivel te nem volt�l magadn�l, ha igen is sem hiszem, hogy k�pes lett�l volna felfogni mi t�rt�nt a testeddel. Nekem sajnos volt szerencs�m l�tni. M�r lassan egy hete alszol, s�padt vagy, mint az esthajnalcsillag, �lj le, �s s�ttesd magad!

  Megforgatott, majd le�ltetett maga mell�. M�g csak elk�pedni sem volt id�m, de siker�lt.

- Egy hete??? – hebegem. – Hogy a fen�be?

- Elf�radt�l. Minden er�ddel azon volt�l, nehogy kimutasd a f�jdalmaid. Na meg persze majdnem agyonvertek.

  Csak b�lintottam. Fejemet h�travettetem, majd hagytam, hogy a napot befogadja! Szemeim csukva voltak.