7. r�sz

  Fejemet h�trahajtottam, hogy hadd �rje a nap. De hirtelen �rny�k vet�lt az arcomra. Kinyitottam a szemem �s J�gsz�vet l�ttam magam el�tt. Furcsa volt. A nap a h�ta m�g�tt s�t�tt, �gy az eg�sz l�ny�re �rny�k vet�lt. M�lt�s�gteljesen �llt ott el�ttem. Nem sz�lt semmit, csak n�zett.

  N�h�ny n�ma perc ut�n, ami szinte �r�knak t�nt, v�gre megsz�lal.

- Nagyap�d el�g ideges, hogy nem tudja hol vagy. – hangja jeges �s kem�ny. Ha l�tn�m a szemeit, tal�n azok se mutatn�nak semmi �rzelmet.

- Hadd, idegeskedjen, innen �gysem vagyok hajland� elmenni, m�g hossz� ideig – pr�b�ltam �n is ilyen hangnemben besz�lni neki, ami jobban siker�lt, mint v�rtam – k�rlek, �llj el el�lem, takarod a napot. Amint l�tod, eddig napoztam!

 De nem �llt meg. M�g k�zelebb j�tt, mikor l�ttam, hogy kez�t kiny�jtani k�sz�l, r�j�ttem, mit akar. Gyorsan arr�bb h�z�dtam, �s fel�lltam. Pont id�ben, a karmai m�r �rintett�k a nyakam. Nagyon gyors. Fel�m, fordul. N�m�n �llunk, egyik�nk�n sem mutatkozik semmif�le �rzelem.

- Az �n palot�mban azt csin�lod, amit �n mondok, meg�rtetted? – hallom jeges hangj�t.

- Val�ban? A TE palot�d? –a te-t direkt kihangs�lyoztam. – Furcsa, nem nagyon t�rted �ssze magad, mint h�zigazda. S�t!

  Nem folytattam. M�r �gy is tudtam, hogy t�ll�ptem a hat�rt. B�r nem mutatkozott rajta semmi, tudtam, hogy ideges. Az aur�ja hirtelen v�ltozott meg.

- Teh�t, ha megbocs�t, fels�ged, �n elmenn�k!

  Elindultam egy m�sik padot keresni, t�vol mindenkit�l.

  Mikor elmentem mellette, hirtelen kapott a karom ut�n. Visszar�ntott, �s er�sen szor�totta. K�zel hajolt hozz�m

- Asszony velem, �gy nem besz�lhet, f�leg nem te... – sziszegi a fogai k�z�l.

- Elfelejtett�l valamit! Mi ketten ugyanazok vagyunk. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy �n n� vagyok. Nincs k�l�nbs�g kett�nk k�z�tt. Ezt jobb lesz elfogadnod... – m�r szinte m�lt�s�gteljesen mondtam.

  Kiszabad�tottam a karom, �s ott hagytam a m�rges d�mont. B�rmilyen d�h�s is volt, tudta, hogy igazam van. Most m�r nem b�nthat, nem vagyok m�r egy rabszolga, aminek � sz�nt. M�r nem. B�r a b�nt�sr�l van v�lem�nyem, de ha nem akar balh�t, amit rem�lem hogy nem akar, akkor nem fog b�ntani.

  Egy t�volabbi padra �ltem le, rem�lve, hogy itt m�r t�nyleg senki sem zavar, bambulva n�zem a gy�ny�r� Paradicsomkertet. Innen a pontb�l nagyon sz�p. A kis t�, melynek k�zep�n egy sziget �ll, �s ami k�r�l van rakva k�l�nf�le nagys�g� k�vekkel, �s a k�zep�n a kin�v�s� fa, idilli pillanatot ny�jt, az ott j�r�nak. �gyl�tszik m�r ebben a korban is a kert egyik elengedhetetlen eszk�ze a k�vekb�l kialak�tott v�zes�cske. A part ment�n apr� bokrocsk�k, n�hol szobor is felfedezhet�. L�tszik, hogy gazdag birtokon j�r az ember, vagy d�mon. De a kertet ami m�g gy�ny�r�v� teszi, az a t� m�g�tti erd�. Egy �sv�ny vezet be.

  Fel�llok, majd elindulok az erd� ir�ny�ba. A f�k gy�ny�r�ek, a madarak csicseregnek. Min�l beljebb megyek, ann�l leny�g�z�bb a l�tv�ny. B�r a f�k s�r�s�dnek, �s a napf�ny is nehezen t�r �t, de az �llatvil�g ann�l mozgalmasabb. Kecses �z�k �s szarvasok ugr�lnak el mellettem. L�tsz�lag nem f�lnek t�lem. A f�ben nyulak kergetik egym�st, r�k�k b�jnak el a k�zelettemre, m�kusok egym�s el�l elszedve szedik a makkot.

  Nemsok�ra v�zcsobog�sra leszek figyelmes. Elindulok a hang ir�ny�ba. A f�k kezdenek elt�volodni egym�st�l, majd egy hatalmas f�ny. Mire szemem megszokja a f�nyt, el�mulok. Egy szikl�s domb, vagy ink�bb egy kisebb hegys�gb�l gy�ny�r� v�zes�s esik al�. A t� amibe esik a v�z, krist�lytiszta, k�r�l�tte minden b�k�s, �s z�ld. Ak�r egy mes�be. A t� partj�n�l egy f�zfa �lldog�l, szomor� levelei, m�r a vizet simogatj�k. A fa gy�kerei n�hol a v�zbe �rnek, �s �gy egy kis sz�ket form�l mag�b�l. A fa t�rzs�n�l egy f�rfi �l.

  Nagypapa! Has�t bel�m a felismer�s. Azt gondoltam, hogy valahol a palot�ban agg�dik �rtem. Ehelyett itt �l. Sz�tlanul megyek a k�zel�be, tudom hogy �gyis hall.

- Tudtam, hogy ide fogsz j�nni. – mondja. Hangj�ba semmi haragot nem �szlelek. M�r-m�r kedves, �s szokatlan.

- Honnan? Honnan tudtad? – �llok meg mellette. Nem �l�k le. Kezeimet magam el�tt �sszeteszem.

- Hallottam a Sesshoumaruval val� besz�lget�seteket, az el�bb. Gondoltam, hogy ha megl�tod a kis �sv�nyt, csakhogy m�g nagyobb f�t tegy�l a t�zre �gyis bej�ssz, �s egy id� ut�n, �gy vagy �gy meghallottad volna a v�zes�st.

- �s akkor ink�bb itt v�rsz, �s itt besz�lsz velem, minthogy a palot�ba. Logikus.

  Hossz� �r�knak t�n� n�ma perc ut�n, �n sz�lalok meg.

- Nagypapa, k�rdezhetek valamit?

- Mit?

- Mi�rt nem mondtad soha, hogy ki vagyok? Mindig �ll�tottad, hogy a sz�leim aut�balesetben haltak meg, �s hogy mindketten a hadseregn�l dolgoztak. Pedig tudtad, hogy egyszer �gyis ide fogok ker�lni, �s hogy minden ki fog der�lni.

- Igen nagyon j�l tudtam, de b�ztam benne, hogy nem �gy lesz. Meg akartalak �vni ett�l a vil�gt�l. Att�l, amit�l a sz�leid is meg akartak �vni.

- �s, van valami amit m�g tudnom k�ne?

  Most m�r v�gre le�ltem mell�. Nem zavar, hogy ezt teszem meg, m�r csak az�rt is nem, mert nagypapa a mesterem, �s tisztelem.

- Taro elmondta, hogy mit mes�lt neked. Amit m�g fontos tudnod, hogy f�lig s�rk�ny vagy. Igen. Ap�d a fekete s�rk�nyokhoz tartozik, ahogy �n is. De mivel any�d, csak egy egyszer� d�mon volt, �gy csak f�lig vagy, de ezzel ellent�tben, nagyobb er�d van, mint ak�r egy k�z�ns�ges s�rk�nyd�monnak. Any�dat sokan boszork�nynak h�vt�k, pedig csak olyan ereje volt, amit senki nem tudott megmondani honnan van. Ez benned is megvan, �s ap�d ereje is. �k ketten k�l�n-k�l�n is hatalmas er�vel rendelkeztek. Senki nem gondolta, hogy egyszer ez a k�t er� egy testbe fog lakozni, �s aki ezt viseli, az b�rni is fogja a terhet. Ez�rt edzettelek, m�r kiskorodt�l kezdve, olyan er�sen, hogyha majd kezd kialakulni azok az er�k, eltudd viselni, �s magadba tud hordozni. Hamarosan bet�lt�d a 17-et. M�g nagyon fiatal vagy, �s neh�z id�k fognak v�rni r�d. – lassan fel�ll – Minoru �s egy l�ny, Ayu, mindig szoktak edzeni. �llj be hozz�juk, fejleszd a technik�dat. �k tudnak majd seg�teni neked.

 Elment. Magamra hagyott gondolataimmal. Kell is. Meg kell em�sztenem, ezt a sok inform�ci�t.

  De m�gis a legmeglep�bb, hogy m�r-m�r kedvesen viselkedek m�sokkal, ami igencsak nyomaszt�. M�rmint, nem vagyok ehhez a kedvess�ghez hozz�szokva. M�gis valami bel�l k�sztet, hogy az legyek, de magam sem tudom, hogy mi. Eg�szen naplement�ig �gy �ltem. Az id� csak �gy rep�lt. Mikor m�r megjelent az els� csillag, jobbnak l�ttam visszamenni.

  �vatosan mentem, nem szerettem volna senkivel sem tal�lkozni. De �gyeb�r milyen is az �n szerencs�m, a folyos�n�l, amelyiken a szob�m is van, �pp a dr�gal�tos Sesshoumaruba botlok. Mintha nem lett volna �gy is el�g sok bajom m�g � is.

 K�rd�re vont, hogy hol is voltam. Mivel nem k�t�ttem az orr�ra, egy m�sik szob�ba akart vezetni, mert ahol most vagyok, az csak egy vend�gszoba. K�z�ltem vele, hogy �n nagyszer�en �rzem magam, abba a szob�ba, �s nem vagyok k�v�ncsi m�s szob�kra. Miut�n egy �r�t makacskodtunk, magamra hagyott. Diadalmasan vonultam vissza a szob�mba. Led�ltem az �gyra, �s egyre csak a plafont b�multam, csak n�ztem…n�ztem…n�ztem.