2. r�sz

A m�sik alak megfordult. Feh�r hakam�t viselt �s feh�r haorit. A haorija nyak�n�l �s ujj�n�l piros mint�k voltak. S�rga obit viselt, amibe 2 kard volt belet�zve. A homlok�t egy lila f�lhold keresztezte. Az arc�n 2-2 szab�lyos m�regcs�k h�z�dott. A szemh�ja r�zsasz�n volt. Aranys�rga szemeivel ridegen n�zett r�m. �n viszonoztam a n�z�s�t. B�r lehet nem kellett, volna. �szre sem vettem m�r a torkomn�l fogva emelt fel. A l�baim nem �rt�k el a talajt. Az egyik szememet behunytam, a m�sikkal hunyor�tva n�ztem r�. Majd elengedett. �n a f�ldre t�rdeltem �s kapkodva vettem a leveg�t.

- Azt ne mondd, Minoru, hogy ez a l�ny v�gzett a d�monjaimmal. –sz�lt az ez�sthaj�.

  M�g leveg�t is elfelejtettem venni, mikor meghallottam mit mondott. � k�ldte a szellemeket? Igaz akkor m�g nem tudtam ki �. Nem halottam a tov�bbi besz�lget�st. A gondolatomba voltam m�lyedve, mik�zben pr�b�ltam kiszabadulni a szor�t�s al�l. De egy mondat meg�t�tte a f�lem.

-       Sesshoumaru-sama, mit fogsz tenni a l�nnyal? Meg�l�d?

-       Nem – hangzott a rideg v�lasz. – A szem�lyi csel�demm� teszem.

Mi van? M�ghogy csel�d? F�leg ennek az alaknak?

-       De j�! Belesz�l�som gondolom, nem lehet a saj�t �letemben?! – mondtam, nyugodta hangon, b�r bel�l majd sz�tvetett a d�h.

A Sesshoumarunak nevezett alak fel� hajolt.

- �r�lj, hogy nem �llek meg.

�pp v�laszolni akartam, mikor a mellettem l�v� fa nagy csattan�ssal kid�lt. Mindh�rman odan�zt�nk. Olyan 10 d�mon k�zel�tett fel�nk. Sesshoumaru felegyenesedett. �n meg pr�b�ltam fel�llni. Sesshoumaru elugrott mell�lem, mikor az egyik d�mon arra j�tt. Szitkoz�dtam magamban, �s �n is elugrottam onnan. Nem tudom a t�bbiekkel mi volt, mivel engem 3 rondas�g szemelt ki lakom�j�nak. Az egyik karm�val siker�lt elv�gnom a k�teleimet. �gy m�r k�nnyebb volt harcolni. Az els� fegyvernek n�z� t�rgyat a kezembe fogtam, ami egy bot volt. Vastag volt, de nem volt nagyon hossz�. Pont j�. Sesshoumaru �s Minoru ott szobroztak �s n�zt�k hogy harcolok. Egy kis el�j�t�k ut�n nekik ugrottam. K�nnyen kifigyeltem mik a gyenge pontjaik, �gy k�nny� volt vel�k v�gezni. Mikor m�r mind a h�rman meghaltak megk�nnyebb�lve fordultam a k�t f�rfi fel�. Egyik�k sem mutatott semmi meglep�d�tts�get. Volt egy olyan �rz�sem, hogy �k csalogatt�k ide a d�monokat, de t�vedtem, mikor Minoru megsz�lalt.

-       Menj�nk, ha nem akarunk m�g t�bb kellemetlens�get.

Elindultak a mez� nyugati r�sze fel�. Nem tudom, hogy mi�rt, de �n is elindultam. Eg�sz �jjel csak ment�nk. Az id� is nek�nk kedvezett, a hold eg�sz �jjel gy�ny�r� f�nnyel ragyogott. A t�j is csod�s volt. A mez� a tengerbe torkolt, �s a parton vonultunk v�gig. A tenger fel�l f�jt a sz�l, sodorva a kellemes s�s illatot. A csillagok az �gen f�nyesen ragyogtak, egyetlen felh� sem takarta el. Egy pillanatra meg�lltam �s a tenger fel� n�ztem, hogy gy�ny�rk�djem a t�jban, de mikor m�r �reztem, hogy Sesshoumaru utol�r tov�bb indultam. Nem akartam a k�zel�be lenni. Az �ton v�gig azon gondolkodtam, mi�rt akart lem�sz�rolni, egy eg�sz falut. Hajnalban, m�g mindig a parton j�rtunk. Csak a helyzet v�ltozott. Sesshoumaru ment el�l Minoru meg ut�nam. �n maradtam k�z�pen, hogy el ne sz�kjek. Nem mintha el tudtam volna, meg am�gy is nem akartam. De nem tudom mi�rt. Valami arra k�sztetett, hogy v�l�k menjek. Egy kicsit k�v�ncsi voltam erre a vil�gra. Vajon t�nyleg olyan, mint, ahogyan Kagome mes�lte? Eg�sz �ton ezen, gondolkoztam. Vagyis az �t m�sik fel�ben.

�szre sem vettem, hogy mikor �rt�nk a kast�lyhoz. Gy�ny�r� vid�ken volt. M�g csak 1 napja voltam itt, de m�r r�gt�n beleszerettem. Friss leveg�, gy�ny�r� t�j… a kast�ly egy erd� �s egy rizsf�ld hat�r�n �llt. A kast�lyt b�sty�k vett�k k�r�l, amelyeken katon�k �rk�dtek. Ahogy bel�pt�nk a kapun egy kisebb v�ros t�rult el�nk. Fentebb helyezkedett el a kast�ly. J�gsz�v – vagyis Sesshoumaru, �gy neveztem el, de szigor�an magamban – az �p�let fel� vette az ir�nyt. Mindenki, akik mellett elment�nk vagy meglepetten n�zett r�nk, vagy len�z�en. Egyiket sem �rtettem mi�rt.

Kinyitott�k el�tt�nk a f�ajt�t. Az el�csarnokban n�h�ny katonai vezet� �llt. Sz�m szerint h�rom. Az egyik fiatal volt, hogy ember vagy d�mon, m�r nem tudom, mert semmi d�moni jel nem volt rajta. Viszont a m�sik kett� m�r d�mon volt. Az egyiknek bord� haja �s k�k szemei voltak. � sem n�zett ki id�snek. Feh�r hakam�t �s haorit viselt. A haorija ujj�n 1-1 aranys�rk�ny volt. Biztos sokat dolgoztak rajta. Ugyanolyan s�rga obit viselt, amiben 1 kard volt belet�zve. A kard markolata domin�lt a haja sz�n�vel. A m�sik d�mon m�r �reg volt, de tartotta mag�t. �sz haja �ssze volt fogva, de �gy is h�tk�z�pig �rt. Arc�n 2-2 lila m�regcs�k h�z�dott. Sima egyszer� fekete haorit �s hakam�t viselt, semmi minta nem volt rajta. Az obija feh�r volt, amibe szint�n 1 kard volt. Arca m�r r�ncos volt. Gondolom sok 100 �vet meg�lt m�r.

Mikor bement�nk mindh�rman elhallgattak �s r�nk n�zett. Az �regen k�v�l egyiket sem �rdekeltem k�l�n�sebben, aminek nagyon h�l�s is voltam. De az �reg mikor r�mn�zett elkerekedtek a szemei �s csod�lkozva n�zett r�m. Nem hib�ztatta, hiszen nem n�ztem ki valami bizalomkelt�nek. De nem ez�rt n�zett engem �gy. Most az olvas� ne gondoljon semmi rosszra! K�zelebb j�tt.

-       Lehetetlen, Kanako-chan? Ez hogy lehets�ges?

Most rajtam volt a sor, hogy meglep�djek. Kanako az �desany�m volt. Nagypapa sokszor mondta, hogy hasonl�tok r�. De az �reg ezt honnan tudja, �s mi k�ze volt az any�mhoz? K�s�bb kider�lt, hogy igen is sok…

 Illedelmesen meghajoltam, majd a f�rfi szem�be n�ztem.

-       Eln�z�st uram, �n t�ved. Kanako az �desany�m volt. Engem Yum�nek h�vnak. De maga kicsoda, �s honnan ismeri az any�mat?

Egy kicsit nyers voltam, ezt �reztette is velem J�gsz�v, mikor r�m morgott. Viszonz�sul ridegen n�ztem fel r�. Vagyis csak a haj�ra, mert el�ttem �llt, �s nem m�ltatott r�m n�zni. Az �reg kedvesen �s nyugodtan sz�lt:

-       Nyugalom gyerekek, nyugalom. L�nyom – fordult hozz�m – megsz�lal�sig hasonl�tasz �desany�dra. Te bocs�ss meg nekem, hogy �sszekevertelek vele. Igen ismertem �t, kiskor�t�l fogva. A Keleti-ter�letek uralkod�ja volt �desap�ddal egy�tt.

-       Hogy mi? – Minoru �s �n egyszerre k�rdezt�k – Na v�rjunk csak ez valami t�ved�s lehet. �n a „j�v�b�l” vagyis egy m�sik vil�gb�l j�ttem. Nem lehetek �n valami ter�letek �r�k�se. A sz�leim meghaltak m�g kiskoromban, a b�ty�mmal egy�tt. Az�ta nagyapa nevel engem

M�g be sem fejezhettem az �reg k�zbev�gott

-       Minden bizonnyal nagyap�dat Surinak h�vj�k – gondolom l�tta a meglepett arcomat – most m�r hiszel nekem l�nyom?

-       De…ez hogyan? Hiszen, mi… nem �lhett�nk itt, de ha igen, akkor mi�rt voltunk a j�v�be �s mi�rt, �n err�l mi�rt nem tudtam?

Ezernyi k�rd�s kavarodott a fejembe, de nem voltam mindre kiv�ncsi. �ssze voltam zavarodva. M�ghogy �n �r�k�s? Ez m�g viccnek is rossz volt. De ahogy az �regre n�ztem, r�j�ttem, hogy nem az. Le�ltem a k�re. Nem b�rta az idegrendszerem.

Folyt. K�v.